Az utazás ötlete az Egyesült Államok elnökének, Zachary Taylornak a meghívása nyomán született meg. Taylor, ez az amerikai elnökök történetében egyedülálló politikai outsider, 40(!) éves katonai pályafutással a háta mögött költözött a Fehér Házba. Sok háború sok csatájában harcolt, legtöbbször győztesként vezetve csapatait. Különösen az amerikai–mexikói háborúban tüntette ki magát. Hivatalában is talpig katona maradt. Elnökségét ezzel a harcban edzett bátorsággal kezdte, és mivel a magyar forradalom lenyűgözte, a külpolitikai következményekkel nem törődve, annak támogatása mellett döntött. A világ államfői közül elsőként (már 1850 februárjában) hívta meg Kossuthot, hogy a szabadságharc újraindításához Amerika-szerte gyűléseket-gyűjtéseket szervezzen. A magyar delegáció azonban késlekedett.
Történelmietlen feltenni a kérdést, hogy mi lett volna, ha Kossuthék rögtön elindulnak az Egyesült Államokba. Mert a sors úgy hozta, hogy mindössze 16 hónapos elnökség után, 1850. július 9-én Zachary Taylor elhunyt. Utódja alelnöke, az óvatos ügyvéd, Millard Fillmore lett. Aki persze már hallani sem akart a magyar függetlenségről, pláne bajszot akasztani a Habsburg Birodalommal.
Így Kossuth 1851. szeptember 16-án szállt tengerre a Mississippi hadihajó fedélzetén. Díszszakasz búcsúztatta az isztambuli kikötőben Hajreddin pasa (a szultán sógora) vezetése alatt. A kölcsönös udvarias gesztusok után Kossuth folyékony törökséggel köszönte meg a vendéglátást, ugyanis két év alatt tökéletesen megtanulta a nyelvet.
A Habsburg Birodalom hosszú karja miatt már az utazás kezdetén vita folyt arról, hogy Angliában megálljanak-e. Kossuth bátor döntésének megfelelően egy rövid marseille-i kikötés után a szigetország partjai felé fordultak. Az angol kormány megrettent a várható diplomáciai feszültségek miatt, ezért furcsa, néha bohózatba illő protokollal fogadta a magyar delegációt. Például az angol külügyminiszter, aki a forradalom híve volt, hivatalában nem, de otthonában fogadta Kossuthékat. Később ez is meg lett tiltva neki. Ekkor történt az a híres eset, hogy az éppen itt, London Soho nevű negyedében tartózkodó Jacob von Haynaut a helyi hordószállító munkások egy vendéglő teraszán különleges szakállformájáról felismerték és jól megverték.