Az afrikai karmosbéka (latinul Xenopus laevis) után elnevezett xenobotok nem a hagyományos értelemben vett robotok – még. Nem hasonlíthatóak azokhoz a robotokhoz, amelyek japán hotelekben látnak el recepciós feladatokat, de azokhoz sem, amelyek autókat szerelnek össze. Ugyanakkor megfelelnek annak a feltételnek, hogy jól meghatározott feladatokat ismétlődő, vagyis automatizált módon végrehajtsanak, sőt még ennél is többet.
A xenobotokat mesterséges intelligencia segítségével tervezték meg a Vermonti Egyetem munkatársai a Deep Green nevű szuperszámítógép segítségével. A Joshua Bongard által vezetett csoport úgynevezett evolúciós algoritmusokat használt annak érdekében, hogy olyan sejtcsoportokat hozzanak létre, amelyek képesek olyan egyszerű feladatok elvégzésére, mint az egyirányú vontatás. A zsákutcába futó próbálkozásokat elvetették, a sikereseket megtartották. A számítógépes szimuláció során a sejteket olyan tulajdonságokkal ruházták fel, mint amilyenek a béka bőrsejtjeire, illetve szívizomsejtjeire jellemzőek.
Mintegy száz futtatás után előállt néhány konstrukció, melyeket élőben is tesztelni lehetett. Ezt már a Tufts Egyetem biológusai végezték el, akik első lépésként őssejteket izoláltak karmosbéka-embriókból.