Az űripar megítélése a közvéleményben időről időre változik. Egy-egy nagy horderejű misszió idején az egész világ figyelmét képes megragadni, mint ahogy az Apolló-küldetés kapcsán is. Bár a reflektorfény azóta kevésbé irányul a szektorra, a fejlesztések folyamatosan haladnak, amiből Magyarország is kiveszi a részét.
Az egyik első és egyben legsikeresebb magyar eszköz, amely az űrbe jutott, a Pille dózismérő volt, amelyet a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Sugárvédelmi Főosztályán fejlesztettek ki a ’70-es években. Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós használta először a világűrben 1980-ban, de később számos szovjet és amerikai misszió során dolgoztak vele. Legújabb változata – első magyar fejlesztésű műszerként – a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) is megtalálható.
Magyarországon jelenleg körülbelül negyven olyan cég van, amely tevékenységét részben vagy egészben az űriparra alapozza. A magyar szektorra az akadémiai kutatások túlsúlya jellemző, ebből adódóan azokon a területeken tud jelentősebb sikereket felmutatni, ahol a kutatásokat tudatosan üzleti termékké tudják alakítani. Ilyen a sugárzásmérés, az anyagtudományok, a gyógyszerfejlesztés és a fedélzeti elektronika területe. Ezek nem látványos, mégis létfontosságú elemei minden nagyobb űrprogramnak.