Az ukrán elnök a megválasztása óta jelentkezik a Ze!Prezident nevű YouTube-csatornáján üzenetekkel. A békeidőkben készült egyik kisfilmben egy barátja Tesláján autózik Kijevben, és az igazságügyi reformját méltató két mondat között a McDrive-ban átvesz egy rendelést. Egy másikban futópados edzés közben számol be az előző hét sikereiről. Aztán idén február óta ott vannak a katonapólós értékelések az aktuális hadi helyzetről. Az egész olyan szürreális, mint… egy reality.
Zelenszkij beiktatása előtt pár nappal Ihor Kolomojszkij magánrepülőjén visszatért Ukrajnába. A volt szovjet hatalmi szféra nehézsúlyú oligarchája azután vonult önkéntes száműzetésbe, hogy lebukott: a PrivatBank tulajdonosaként 5,5 milliárd dollárt sikkasztott. A bankját 2016-ban államosították, és Zelenszkij megválasztása minden bizonnyal felébresztette benne a reményt, hogy visszaszerezheti (Atlantic: The Betrayal of Volodymyr Zelensky).
Kolomojszkij nélkül ugyanis valószínűleg most valaki más lenne Ukrajna elnöke. Kettejük pályája dokumentálhatóan 2012-ben fonódott egybe, amikor Zelenszkij cége, a Kvartal 95 leszerződött az oligarcha médiaholdingjával sitcomok és filmek legyártására. Az elkészült produkciók Kolomojszkij tévécsatornáján mentek, beleértve a Nép szolgáját, a miniszterelnöki pozícióba csöppent átlagemberről szóló „profétikus” sorozatot Zelenszij főszereplésével. Tulajdonképpen ez a tévéműsor volt Zelenszkij választási programja.
Rendkívüli népszerűsége ellenére akadtak kételkedők, akikben felmerült, hogy Zelenszkij Kolomojszkij jelöltje. Erre utalt szerintük például, hogy tanácsadójának az oligarcha egyik ügyvédjét (Andrij Bohdant) tette meg, és a kampány ideje alatt állítólag összesen 13 alkalommal járt Izraelben és Svájcban, ahol Kolomojszkij akkoriban élt. 2021-ben, már elnökként egy szülinapi bulin is részt vett a hazatért üzletember kijevi lakásán, a saját Covid-korlátozásait megszegve (Spectator: Who is Ihor Kolomoisky?).
Kolomojszkij maga mesélte el az Atlantic riporterének, hogy Zelenszkijjel – aki „szeret inni, de tudja, mikor kell abbahagyni” – aznap este, amikor az eldöntötte, hogy elnökjelölt lesz, részegen felhívták Szvjatoszlav Vakarcsukot, és rákérdeztek, hogy indul-e a választáson (ugyanis keringtek ilyen hírek a népszerű rockzenészről, aki 2007-ben rövid ideig képviselő volt Juscsenko kormánypártjában, de kiábrándult a Julia Timosenkóval való belső marakodások láttán).
Az Atlantic szerint Kolomojszkij, aki a parlament jelentős részének szavazatait képes volt befolyásolni, később megsértődött Zelenszkijre a PrivatBank miatt. Az IMF ugyanis nyomást gyakorolt az új elnökre, hogy fizettesse vissza az elsikkasztott pénzt, különben Ukrajna több milliárd dolláros támogatástól esik el. Az oligarcha még azzal is viccelődött, hogy legszívesebben visszahozná Porosenkót (aki annak idején elvette a bankját).
A pszichológiai műveletek (psy-op) célja kormányok, hatalomban lévők és hétköznapi polgárok befolyásolása, többek között meggyőző médiaanyagok készítésével. Chris Stangle ezredes, az amerikai haderő 4. PSYOP csoportjának parancsnoka a Task & Purpose katonai portálnak elmondta (This Unsettling Army Recruitment Video is a Master Class in Psychological Warfare), hogy katonái (mindössze kb. ezren) azon dolgoznak, hogy „különböző nemzetek közvéleményét az Egyesült Államok hadseregével kapcsolatban pozitív irányban befolyásolják”. Stangle szerint „gyakorlatilag mindenhol, mindennap, életünk minden területén” találkozunk pszichológiai műveletekkel. Például nem véletlen, hogy Ukrajna sokkal sikeresebb az információs háborúban, mint Oroszország. Az ezredes nem titkolta, hogy a Krím 2014-es annektálása után az USA és NATO-szövetségesei segítettek Ukrajnának felépíteni saját psy-op haderejét. „Nincs más dolgunk – magyarázta Stangle –, mint hátradőlni, és figyelni, milyen elképesztően meggyőzőek… Ukrajna profi munkát végez; a képzést, amit kaptak tőlünk, a közös munkát és saját képességeiket, az egészet úgy egyberakták, hogy ezzel most nagyon nagyot mennek.” Az amerikai hadsereg psy-op katonái egyébként 40 országgal működnek együtt napi szinten. Ezeket a partneri kapcsolatokat Stangle létfontosságúnak tartja jövőbeli konfliktusok során a sikerhez. Ahogy a csoport legújabb toborzó videójában elhangzik: „A hadviselés fejlődik, és színház az egész világ.”
Az biztos, hogy Kolomojszkijjal nem volt jó ujjat húzni: „Nincs ellenére, hogy erőszakhoz folyamodjon, ha másként nem éri el a célját” – írta róla az International Aviation HQ (a portál a repülőtársaságai kapcsán foglalkozott vele). A rendszerváltás után zsarolással és megfélemlítéssel jutott „bagóért” volt állami vállalatokhoz.
Kolomojszkij valóban hírhedt arról, hogy nem riad vissza a gengszter-módszerektől. Az irodájában állítólag volt egy akvárium, cuki aranyhalak helyett egy cápával, amit időnként ügyfelei előtt megetetett. A másik „anekdota” szerint, amikor szemet vetett egy orosz olajvállalatra, egy reggel koporsók fogadták az előcsarnokba belépő munkásokat.
Az Algemeiner.com 2014-ben azt írta, hogy Kolomojszkij a Majdan téri demonstrációk és a kormányváltás egyik fő szponzora volt. Állítólag 10 millió dollárt feccölt a Dnipro alakulat felállításába (a mágnás a Dnyipropetrovszk régió kormányzója volt 2014–2016 között), de a többi hasonló milíciát is finanszírozta, és pénzügyi érdekeinek védelmére is bevetette (Ukraine: Batallion Backed by Jewish Billionaire Sent to Fight Pro-Russian Militias).
A Kolomojszkij által is támogatott nacionalista csapatokat az Amnesty International korabeli jelentése Kelet-Ukrajnában elkövetett háborús bűnökkel vádolta. Bizonyítékok kerültek elő jogtalan fogvatartásról, erőszakról, kínzásról, lefejezésekről.
Kolomojszkij neve a botrányos Burisma Holdinggal összefüggésben is felmerül. A cég – amelynek igazgatótanácsában több prominens amerikai szereplő, köztük Hunter, az akkor még alelnök Joe Biden fia helyet kapott – a Trump elnök elleni első impeachment eljárás kapcsán vált ismertté. Hivatalos vizsgálatok (például a brit korrupcióellenes hivatal, a Serious Fraud Office) eredményei arra engednek következtetni, hogy fantomvállalatról van szó, amelynek valódi tulajdonosa Kolomojszkij Privat Group nevű cégcsoportja, és „frontembere” az a Mikola Zlocsevszki, aki 2003–2005 között az Erőforrások Állami Tanácsát, 2010-től 2012-ig pedig a Környezetvédelem és Erőforrások Minisztériumát vezette.
A PrivatBankon keresztül elsikkasztott pénz egyébként abból a 15 milliárdból származott, amelyet az IMF utalt Ukrajnának, miután 2014-ben Porosenko került hatalomra, hogy az ország el tudja dobni az orosz pénzügyi mankókat, melyekre a korábbi elnök, Janukovics támaszkodott.
A pénz egy részét Kolomojszkij Amerikában „rejtette el”: Delaware-ben bejegyzett cégeket, valamint clevelandi ingatlanokat és lepusztult acélműveket vásárolt fel. A PrivatBank által kibocsátott régebbi kölcsönöket (kamattal megnövelt értékben) piramisjáték-szerűen az új kölcsönökből „fizették vissza”, ezeket megint csak újabbakból, és így tovább. (Cleveland, az amerikai Közép-Nyugat ipari hanyatlásának mementója, minden gyanú felett álló helyszínként lehetett vonzó Kolomojszkij számára. Az olyan nagyvárosok, mint New York vagy Miami, közismert „mosodái” az orosz és ukrán oligarchák illegális pénzeinek. Delaware pedig – amellett, hogy elnéző törvényei miatt a tulajdonosok szeretik ebben az államban bejegyeztetni cégüket – annak kapcsán is adott volt, hogy a 2002-ben alapított Burisma tulajdonképpen egy ukránok által itt 1991-ben létrehozott, Sunrise Energy nevű cég utódja.)
Kolomojszkijjal való kapcsolata ellenére Zelenszkij korrupcióellenes programmal nyerte meg a választást. Az International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ) nonprofit szervezet által 2021-ben kiszivárogtatott Pandora-papírok azonban a „nép szolgáját” és belső körét is inkriminálták.
A dokumentumokból kiderült, hogy Zelenszkij és produkciós partnerei egy 2012-ben – a Kolomojszkij médiacsoportjával kötött szerződés évében – offshore céghálózat kedvezményezettjeivé váltak. A Kvartal kulcsemberei ugyanekkor több céget is bejegyeztettek távoli szigeteken.
Az ICIJ honlapja azt írja, hogy a Kvartal produkcióit főleg Ukrajnában gyártották, a tranzakciók azonban külföldi cégeken keresztül zajlottak, vagyis elkerülték a hazai adózást. A hálózat középpontjában egy Maltex Multicapital nevű, a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett fantomcég állt. A valódi tulajdonosok – Zelenszkij, Szerhij és Borisz Sefir, valamint Andrij Jakovlev – kilétének eltitkolása érdekében a névleges szolgáltatási szerződést Ivan Bakanov írta alá (Zelenszkij gyerekkori barátját bízta meg a Nép Szolgája Párt, majd hatalomra jutása után az Ukrán Biztonsági Szolgálat vezetésével is). 2019 márciusában, azaz egy hónappal a választás előtt Szerhij Sefir ellentételezés nélkül megkapta Zelenszkij belize-i cége által a Maltexben birtokolt negyedrészt. Az újdonsült elnök őt szintén „magával vitte” a kormányba is: a főtanácsadójának nevezte ki.
A Pandora-papírok azt is feltárták, hogy az offshore cégeket Zelenszkij és köre londoni ingatlanok megvásárlására is felhasználta.
Nem kizárt, hogy Kolomojszkij nem az egyetlen, aki Zelenszkijbe „invesztált”. John Helmer ausztrál születésű, Moszkvában élő újságíró úgy véli, az, hogy az FBI 2019-ben pénzügyi csalás gyanúja miatt nyomozást indított az oligarcha ellen, 2021-ben pedig az amerikai kormány megtiltotta, hogy belépjen az országba, fordulatot jelezhet az Egyesült Államok az ukrán üzletemberrel szembeni politikájában – amivel elképzelhető, hogy Zelenszkijre akarnak nyomást helyezni. Az is érdekes, hogy Kolomojszkij szintén hangnemet váltott: Oroszországgal partneri viszony kialakítását kezdte sürgetni, és a Spectator szerint azt is kijelentette, hogyha ez megtörténik, „a NATO a gatyájába csinál, és Pampersért fog rohanni”.
A reformok, a közélet megtisztítása a jelenlegi kormányzat részéről is még várat magára. Mint Timothy Ash, a londoni BlueBay Asset Management befektetési stratégiai cég Ukrajna-szakértő közgazdásza fogalmazott: „Zelenszkij, mint a többi korábbi ukrán elnök, kampányának központi elemévé tette a korrupció megfékezését célzó küzdelmet. És elődeihez hasonlóan ő sem teljesíti ígéreteit.”
2022.06.03. (XXVI/22)
