Az infláció mérésekor első lépésként összeállítanak egy olyan bevásárlólistát vagy szakszóval élve fogyasztói kosarat, amely nagy pontossággal leképezi, hogy az adott országban milyen termékeket és szolgáltatásokat vásároltak az elmúlt év során az emberek. Ezt követően megnézik, hogy ezekre a termékekre egymáshoz képest nagyságrendileg mennyit költöttek, majd pedig hónapról hónapra megmérik, hogy miként változott a listán szereplő termékek ára.
Az euróövezet inflációs indexének meghatározásakor az eurózóna 19 országában havonta feljegyzik körülbelül 1,8 millió termék és szolgáltatás árát 1600 különböző település 200 ezer kereskedelmi egységében. Itthon a KSH készíti az inflációs statisztikákat, ők havonta körülbelül ezer különböző termékcsoport árát jegyzik fel az ország minden pontjáról. A KSH oldalán bárki megtekintheti ezt a bevásárlólistát, mely évek óta úgy indul, hogy rövidkaraj, sertéstarja, sertéscomb, sertésoldalas (mindegyik kilós ár), majd közel háromszáz étel, ital és alkoholfajta felsorolása után ráfordul a ruhaneműkre és a lakberendezési cikkekre (évekig számos IKEA-bútor konkrétan név szerint is meg volt jelölve).
A lista a továbbiakban felsorol vagy ötvenféle különböző évjáratú autótípust, illetve több tucat ezekhez tartozó alkatrészt és biztosítást, az összes elképzelhető rezsifajtát, a legnépszerűbb hazai újságokat, kezdve a Nemzeti Sporttal és a Blikkel, gyógyszereket, bérleteket, belépőjegyeket és számtalan mást. Abban, aki először látja a listát, joggal merülhet fel a kérdés, hogyha ilyen erőfeszítéssel folyamatosan monitorozzák milliónyi termék árát, akkor mégis miért nem tudják eltalálni, hogy mennyit emelkedtek a megélhetési költségeim?
2022.05.13. (XXVI/19)
