Nagyidai József az 1994-ben megjelent, Pesti utca – 1956 című interjúkötetben az emigrációból visszatérve elmondta, hogy október 23-án szemtanúja volt a forradalom kibontakozásának:
„Nyolc óra felé már éles lövéseket is leadtak, és jött is hamarosan a hír, hogy lőnek a tömegre. A Nemzeti Színház mellett, a lépcsőn egy 18-20 év körüli fiatalember feküdt elterülve. Kissé borotválatlan volt, hasított bőr felsőkabát volt rajta, amíg élek emlékszek, mert a vére kifolyt a járdára. Ő volt az első áldozat, legalábbis akit én láttam.”
Amikor már a rádiónál is lőtték a tüntetőket, egyértelművé vált, hogy a tömegtüntetés forradalommá változik. „Amikor már vér folyt és emberek látták az áldozatokat, akkor feltartóztathatatlanul kiömlött belőlük minden keserűség, minden fék kiengedett, a tömegharag a tizenegy éves vörös rendszer, a szocialista és bolsevista dogmák ellen fordult. (…) Voltak, akik fölismerték a helyzetet és rájöttek, hogy mi történik, jön az erősítés, és itt a népet lőni fogják. Volt, aki mondta, hogy jobb, ha elmegyünk innen, mert itt vérfürdő lesz.”
2021.10.22. (XXV/42)
