Hongkong az 1840-es években, amikor a brit birodalom részévé vált. A gyarmatosítás a haladásnak is motorja volt.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Mi lehet természetesebb, mint az angol királynő halálhírének hallatán rögtön számonkérni rajta a gyarmatosítás összes bűnét? A New York Times például Maya Jasanoffnak, a Harvard történészprofesszorának írásával reagált az egyik utolsó nagy formátumú közéleti szereplő távozásának hírére: „Nem kellene idealizálni a nevével fémjelzett korszakot. A királynő hozzájárult, hogy a dekolonizáció véres története feledésbe merüljön.”
Az egyik „legempatikusabb” megjegyzés Uju Anyától, a Carnegie Mellon Egyetem professzorától, a „sokszínűség és befogadás szakértőjétől” származik. Még Erzsébet halálának bejelentése előtt írta a Twitteren: „Hallom, egy fosztogató, erőszaktevő, népirtó birodalom uralkodója végre feldobja a talpát. Legyen elviselhetetlen a fájdalma.”
Jemele Hill, az Atlantic magazin szerzője szintén úgy gondolta, a pillanat alkalmas az erkölcsi pózolásra: „Az újságírók felelőssége, hogy emberek örökségét kontextusba helyezzék, ezért abszolút helyénvaló megvizsgálni a királynőt és szerepét a kolonializmus pusztító hatásában.”
2022.09.16. (XXVI/37)
