Fáklyagyújtás az 1971-es pakisztáni konfliktusban odaveszett indiai katonák emlékére égő örök lángnál.(Fotó: AP)
A civilizáció egyik bölcsője, az Indus folyó ringatta a fejlődő indiai kultúrát. A Dekkán-félszigeten a hatalmas folyamok, a Himalája óriási hegyvonulata és a sivatagok gyűrűjében alakult ki egy komplex és virágzó civilizáció, ami a kezdetektől kapcsolatban volt a tőle nyugatra és keletre lévő szomszédokkal. A kis kontinensnyi félsziget védett volt a külső támadásokkal szemben, és Nagy Sándor rövid hadjáratát leszámítva főleg a belső viszályok voltak a meghatározók a történetében.
Amikor 622-ben egy gazdag kereskedő kénytelen volt tanításai és politikai ambíciói miatt Mekkából Medinába menekülni, elindult egy új vallás is hódító útjára, ami átrendezte nemcsak a Közel-Kelet, hanem a teljes ismert világ erőviszonyait. Indiában is elkezdett terjedni az új vallás; hamarosan megjelentek a kalifátus seregei is.
Bizánc meggyengülésével és a Szászánida újperzsa birodalom bukásával az Indiától nyugatra fekvő területek, főleg a mai Pakisztán területén fekvő Indus-völgy részben muszlim befolyás alá került. Több helyi uralkodó muszlim hitre tért, és létrejöttek olyan új államok, mint a híres Delhi szultanátus. A muszlim uralom csúcsát jelentette, amikor a mai Üzbegisztán területéről betört seregek leverték a helyi muszlim és hindu uralkodókat, igába hajtották a Delhi szultanátust, és egyesült a teljes indiai szubkontinens. A Mogul Birodalom többnyire elfogadta a kulturális és vallási sokszínűséget, és általában sikerrel tartotta fenn a békét a területén egészen a 18. századig. Ebben az időszakban a népesség növekedett, és a Mogul Birodalmon belül India gazdasági teljesítménye is szárnyalt. A kiterjedt kereskedelem mellett fejlett kézműves és textilipar is kialakult. A mogul fennhatóság gyengülése után megszűnt a teljes Indiára kiterjedő birodalmak kora, bár a felemelkedő hindu Marátha Birodalom a szubkontinens nagy részét magában foglalta.
2022.09.02. (XXVI/35)
