A közelmúltban Lisszabonban tartott katolikus Világifjúsági Találkozó zárásakor jelentették be, hogy a folytatás helyszíne Szöul lesz 2027-ben. Egyházpolitikai okokon túl a döntésben bizonyára szerepet játszott, hogy Dél-Koreában jelentős katolikus közösség él. Az ország – amelyben az előző évszázad kezdetén a keresztény jelenlét még elenyésző volt – emellett olyan gyülekezeteknek ad otthont, mint a Jonggi Cso által alapított Joido Teljes Evangéliumi Egyház, melynek létszáma több mint 800 ezer fő.
A mai állapotában Dél-Korea az az ország a térségben, amely nemcsak, hogy keresztény népességű (a lakosság közel harminc százaléka tartozik valamilyen keresztény – de főként protestáns – felekezethez), hanem ahol a hitéletet tekintve a kereszténység a legjelentősebb. Pedig a szomszédos Kínában vagy Japánban már a 16. századtól jelen volt a kereszténység, s aktív misszionárius, evangelizációs munkát végeztek területeiken. Koreába csak az 1784-es évben jutott el, amikor is Ji Szung-hun, egy konfuciánus tudós diplomáciai útról hazaérkezett Pekingből, ahol egy katolikus pap által megkeresztelkedett. Miután nem voltak keresztény misszionáriusok Koreában, Ji – immár Peter Yi – néven, egyedül kezdte el az új hitet terjeszteni, hozzá hasonló konfuciánus tudósok közt és szűk ismeretségi körében. Sokak számára az tette vonzóvá a hallottakat, hogy olyan válaszokat találtak az élettel, létezéssel, értelemmel kapcsolatban a kereszténységben, amelyeket konfuciánus tanítások közt hiába kerestek.
Azonban ezen kezdeti keresztények csekély létszámát a törvényen kívüliség tovább csökkentette. Miután ugyanis a keresztények nem voltak hajlandóak részt venni olyan eseményekben, melyek bálványimádás kategóriájába tartoztak, összetűzésbe kerültek a konfuciánusokkal („rítusviszálynak” nevezik ezt az időszakot). Ezzel együtt kisebb üldöztetések is történtek.
2023.08.25. (XXVII/34)
