Ulickaja regényeiből megláthatjuk, milyen túlélő ösztönök élnek az orosz népben egy diktatúrával szemben.(Forrás: YouTube / Zona Literatura)
Elátkozott korszak átokba kényszerített gyermekei. Talán így jellemezhetnénk regényei főhőseit, akik mind a szamizdat világából jönnek, és a maguk eszközeivel heroikus harcot folytatnak a zsarnoksággal szemben. Szereplői valóságban élt emberek, megtörtént eseményekkel. Kisemberek, akikre Ulickaja mérhetetlen empátiával tekint.
Eddigi legnagyobb szabású regényének címe: Imágó. A név a bábburkán belül kifejlett rovart jelöli (Ulickaja eredeti szakmáját tekintve genetikus). A cím tökéletesen találó a sztálini időkben született három fiatalemberre, akik sorsát családregényként dolgozza fel a szerző. Soha nem tudtak tehetségük szerint kifejlődni, „bábállapotban” maradtak, nemes küzdelmük mégis fényt sugároz. Ulickaját regényei mesélő stílusjegye miatt szokták Tolsztojhoz vagy Dosztojevszkijhez hasonlítani, de ez nem igaz. Lényeglátó észrevételei, előre utalásai megkülönböztetik óriás elődeitől.
A mezőgazdasági ország kényszeriparosítását nem lehetett finomkodva végrehajtani. A bolsevikoknak óriási emberáldozatokat kellett kipréselniük a társadalomból. És akkor még ott volt a két világháború, szovjetforradalom és diktatúra, majd a sztálinizmus. Regényei már konstrukciójukban is teljesen mások, mint a 19. századi nagy orosz epikák. Az acélkemény világ brutalitását csak a tűpontos, érzelgősség nélküli ábrázolás mutathatja be. Hiába, a sztálini idők nem múltak el nyomtalanul. A művészeteket is alapjaikban változtatták meg.
2023.02.24. (XXVII/8)
