hetilap

Persze, mondhatnánk, nincs itt semmmi újdonság: az USA, amióta csak létezik, folyamatosan eladósodott állapotban van, és erről szűnni nem akaró vitákat folytat országon belül. Történelmi összefoglalók szerint csupán egyetlen alkalom és két olyan év volt az amerikai történelemben, amikor épp nem fenyegett az államadósság réme. Az akkori elnök, Andrew Jackson szentül hitte, hogy az adósságmentesség a szabad köztársaság létrehozásának a záloga, ezért 1835-re teljesen megszüntette az államkassza tartozásait. Ez a szabadság sajnos csak 1837-ig tartott, miután Jackson tönkrevágta az Egyesült Államok történetének második (nem állami) bankját (ez volt az ún. bankháború), ami aztán egyenes utat jelentett az „1837-es pánikhoz” és hírhedt gazdasági válsághoz.

De mit is nevezünk államadósságnak? Alapvetően ugyanazt, mint amikor otthon, egy háztartásban adósság keletkezik. Azaz: többet költünk, mint amennyi a redelkezésünkre áll. Tankönyv szerint az államadósság nem más, mint egy adott ország kormányának összes adóssága, jellemzően az aktuális GDP hányadában kifejezve. Mindebbe általában beleszámítják a helyi önkormányzatok, tartományok, de még az állami cégektől átvett anyagi terheket is. Mint bármilyen magánháztartás, az állam is kölcsönnel, hitelfelvétellel pótolja ki a különbséget. Ennek módja, hogy államkötvényeket, állampapírokat bocsát ki, melyeket aztán a befektetők megvesznek egy ígért haszon (hozam) reményében. Egy állampapír kamatozása lehet fix vagy változó, lejárata pedig években, évtizedekben mérhető, így közkedvelt eleme a hosszú távú befektetéseknek is. És ahogy az egyes kibocsátási körök kamata változik, úgy re­lativizálódik a korábban piacra dobott papírok értéke is. 

Az elmúlt évtizedek amerikai politikai közéletében pedig bumerángként vissza-visszatérő slágertéma az adósságplafon – azaz az amerikai kincstár számára jóváhagyott keretösszeg – emelése és az ekörüli heves nézetkülönbségek. Nincs mit tagadni, a mostani összeg ijesztő és gigászi: a közgazdászok ráadásul még szeretik hozzátenni azt is, hogy mindez a GDP arányá­ban 120 százalék. Ami – pandémia ide vagy oda – jóval magasabb, mint a második világháborút követő helyreállítás időszakában volt – jegyezte meg helyzetértékelésében a CNN. A szokatlanul alacsony kamatok révén az USA megteheti, hogy több adósságterhet vállal, ám ennek iránya nem fenntartható, mérete pedig veszélyezteti az állam pénzügyi cselekvő- és reakcióképességét – habár a pandémia utóhatásai, valamint a negatív gazdasági fordulatok elleni küzdelem továbbra is aktuális volna. Az amerikai államadósság kamatterhe jelenleg vetekszik a kereskedelemre, oktatásra, energiaellátásra, lakhatásra és igazságszolgáltatásra szánt költségvetés teljes összegével – írta nemrég egyik értekezésében a központi költségvetési pénzügyekre szakosodott Hutchins Center igazgatója, David Wessel.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek