Ebből a beszámolóból minden igaz, kivéve a médiaérdeklődést és az ámokfutást. A nő ugyanis némán állt.
A hatósági intézkedést kiváltó bűnt azzal követte el, hogy mindezt egy abortuszközpont mellett tette, és amikor a kiszálló rendőrök megkérdezték, imádkozik-e, azt válaszolta, hogy talán, de csak magában. Hang nélkül. Pont, ahogyan a nemzetközi – és a hazai brit – média tudósított az ügyről, annak messzemenő közérdekű vonatkozásai ellenére.
Isabel Vaughan-Spruce a Menet az Életért szervezet, valamint a 40 Nap az Életért kampány vezetője Birminghamben. Az önkéntesek az elmúlt tíz évben a katolikus nagyböjt idején, majd egy őszi időszakban két-három fős csoportokban csendben imádkoztak és orvos által jóváhagyott információkat közlő szórólapokat osztogattak a helyi abortuszközpontnál. Többnek közülük volt legalább egy abortusza, tehát nagyfokú empátiával tudtak nőtársaik felé fordulni, hiszen saját bőrükön tapasztalták, mekkora nyomás nehezedik a környezet és a társadalom részéről a kismamára, hogy megszakítsa a terhességét. Az abortuszlobbi „választás” szlogenje ellenére ugyanis a nőknek nincs igazán választásuk, mert nem kívánt vagy nem tervezett terhesség esetén egyből és szinte kizárólag az abortusz lehetőségével találkoznak, és azokat, akik más megoldásokról felvilágosítást, esetleg azokhoz hozzáférést kínálnak, jogszabályokkal igyekeznek ebben kontrollálni.