A második világháborút követően Japán volt az egyetlen olyan ország a világon, amely a béke érdekében még az önvédelemhez való jogát is teljes mértékben feladta. Nagy valószínűséggel a teljes vereség okozta a feltétel nélküli totális behódolást, ugyanis mindmáig Japán az egyetlen olyan ország, melynek területére egy másik nagyhatalom, az Egyesült Államok, atombombát dobott le. Így az Egyesült Államok is mindmáig az egyetlen olyan nagyhatalom, amely atombombát vetett be, hogy végleg lezárjon egy háborút.
Az USA győztes nagyhatalomként azt szabta a béke feltételéül, hogy Japán végleg mondjon le arról, hogy a saját védelmét katonai úton próbálja ellátni. A békemegállapodás 9. paragrafusa szerint: „Őszintén törekszünk a nemzetközi békére, amely igazságon és jogrenden alapul, így a japán nép örökre lemond a háborúról mint a nép szuverén jogáról, és annak fenyegetéséről is, hogy az erőszak eszközével rendezze el a nemzetközi vitákat. Ahhoz, hogy ennek a bekezdésnek a célját meg tudja valósítani, többé nem fog fenntartani sem szárazföldi, sem tengeri, sem légierőt, ahogy más háborús potenciált sem. Az állam hadviseléshez való joga nem kerül elismerésre.”
A szigor az egyik oldalon érthető, Japán ugyanis a második világháborút megelőzően a világ egyik legsikeresebb katonai nagyhatalma volt.