Miközben e sorokat írom – 15 óra 59 perckor –, biztos vagyok benne, hogy néhány másodpercen belül egyszerre fogom hallani szinte a teljes irodai csapat távozásának hangjait. Ez a jelenet esetenként – többnyire hétvégék és ünnepnapok előtt – az exodusról szóló filmeket megszégyenítő módon ábrázolja az igák alól való felszabadulás boldogságát és a reményteli várakozás állapotát. Abban is biztos vagyok, hogy ezek a képsorok a legtöbb irodában általános jelenségnek számítanak.
Tavaly óta a nyugati HR- és munkahelyi pszichológiával foglalkozó szektoron belül boldog-boldogtalan vizsgálta, vizsgáltatta a munkavállalói hozzáállás radikális romlását, annak okait, és az ezekhez való legoptimálisabb alkalmazkodási formákat.
A jelenség természetesen egy hangzatos nevet is kapott: quiet quitting, magyarra fordítva „csendes távozás”. A kifejezést a Los Angeles Times szerint Bryan Creely használta először 2022 márciusában, a karrier-tanácsadással foglalkozó Tiktok- és YouTube-videóiban, majd a média és a szakma átvette tőle. A csendes visszavonulók legfőbb ismertetőjegye, hogy a munkáltatói szerződésükben követelményként meghatározott elvárásoknál több időt, energiát nem fektetnek bele életük munkahelyi területébe, egyszerűbben fogalmazva: csak annyit dolgoznak, amennyit feltétlenül muszáj.
2023.01.27. (XXVII/4)
