Az év: 2019. A brit Munkáspárt történelmi mélyponton van. Az Európai Unióban való bennmaradásért folytatott kampányuk kudarcba fulladt, a pártot és vezetését pedig intézményes antiszemitizmussal vádolják. A választásokon 60 helyet veszítettek a parlamentben, míg a toryk történelmi diadalt aratva 48 új helyet szereztek. Mindez polgárháborút robbant ki a 13 éve ellenzékbe kényszerült Munkáspárton belül, aminek eredményeként Jeremy Corbyn leköszön a párt éléről, sőt eltiltják attól, hogy újra induljon a választásokon.
Corbyn helyére korábbi brexitügyi miniszterét, Keir Starmert választják 2020-ban. A változás nem kelt nagy feltűnést, mivel a koronavírus-járvány következtében a politika javarészt lekerült a címlapokról, az országot pedig az egészségügyi vészhelyzet miatt lezárták. Három évvel később azonban a Munkáspárt a felmérések szerint húszpontos előnyt szerzett a konzervatívok előtt, így, ha hihetünk az előrejelzéseknek, Starmer lesz az ország miniszterelnöke a következő választásokon. Ezt azonban szakértők elsősorban a kormány politikai hibáinak tudják be, nem pedig a Munkáspárt népszerűségének. Azt ugyanis, hogy amennyiben megválasztják őket, pontosan milyen döntéseket hoznának, várhatóan csak most, a nyáron véglegesítik.
A választói bizonytalanságot csak fokozza, hogy maga Keir Starmer is változtatott számos kérdésben a retorikáján 2020-ban tett kampányígéreteihez képest. E mögött vélhetően a szélesebb választói kör megszólításának szándéka is áll, mindenesetre Starmer a fordulatot azzal indokolja, hogy a 2020 óta eltelt három évben az ország, sőt az egész világ gyökeresen megváltozott, köszönhetően elsősorban a koronavírus-járványnak, az ukrajnai háborúnak, valamint az országban dúló súlyos inflációnak. Várhatóan ez utóbbi lesz a következő választások legfőbb témája, és úgy tűnik, Starmer is a megélhetési válságot helyezi majd a kampánya középpontjába. Erre utalhat az is, hogy egyik legközelebbi tanácsadója egy közgazdász, Rachel Reeves, aki egyben a párt árnyék-pénzügyminisztere.
2023.07.28. (XXVII/30)
