Becslések szerint naponta kétmillió gyerek válik erőszak, kínzás, bántalmazás áldozatává. A testük áruba bocsátására a valaha volt leggyorsabban növekvő nemzetközi bűnözői hálózat épült, amely a fegyverek illegális kereskedelmét már felülmúlja, és hamarosan túlszárnyalja a kábítószerekét is. Hogy miért? „Egy zacskó kokaint egyszer lehet eladni. De egy ötéves kölyköt naponta ötször-tízszer, tíz éven keresztül” – adja meg a választ egy új, az Egyesült Államokban július 4-én, a függetlenség napján debütált film, a Sound of Freedom.
Rosszul megvilágított szoba a kaliforniai Calexicóban. Sápadt férfi kávét kortyol, és a billentyűzet fölé görnyed. Cigarettafüst gomolyog a feje fölött. A képernyőn gyermekekről készült képek tűnnek fel. „Íme, uraim: a tavaszi ízelítő” – írja a pedofil, majd több tucat pornográf fotót tölt fel.
A Sound of Freedom reflektorfényt vet ennek a sötét alvilágnak az árnyaira – az elkövetőkre és az áldozatokra is. A tényleges visszaéléseket nem mutatja be, felhasznál azonban valódi fekete-fehér zárt láncú televíziós (CCTV) klipeket, melyeken dél- és közép-amerikai városok utcáiról hurcolnak el gyerekeket.