A Covid-karantén idején számos országban felgyorsult az oktatás digitalizációja; Japánban például a papír tankönyvek teljes kiiktatását is fontolóra vették. Akadnak azonban szakemberek, akik figyelmeztetnek az átállás hátrányaira, sőt olyanok is, akik már a járvány előtt soknak tartották a gyerekkorban képernyő előtt töltött időt.
Michel Desmurget francia idegtudós 2019-ben kiadott könyvének már provokatív címe – La fabrique du crétin digital, azaz Digitális hülyék gyára – is a megszokottól merőben eltérő véleményt jelez előre. Tabudöntögető meglátásait a szerző saját bevallása szerint haragjában vetette papírra (képernyőre), több mint tizenöt évvel ezelőtt ugyanis rájött, hogy a témával kapcsolatban egész más található a szakirodalomban, mint amit a média közvetít. Az utóbbiból azt szűrik le a szülők, pedagógusok, hogy a különféle eszközök képernyői előtt, például számítógépes játékok segítségével a gyerekek kreatívabbakká válnak és megtanulnak koncentrálni. A valóságban mindez károsan hat a neuroplaszticitásra (az agy változó helyzetekhez való alkalmazkodásának képességére). Ennek a felismerésnek a hatására az idegsebészeti osztályon, ahol Desmurget dolgozik, az agyműtéten átesett gyerekek kórtermeiben leszerelték a tévéket is.
A könyv első része a digitális ipar érdekeit szolgáló hírveréssel foglalkozik. Példákat hoz hiányos tanulmányokra, amelyekre hivatkozva a képernyőhasználatnak az oktatásban várható eredményeivel kapcsolatban alakítják a közvéleményt, illetve az iskolákban szorgalmazzák a digitalizációt.
2023.03.17. (XXVII/11)
