„Egy Heves megyei faluban, Bükkszéken születtem, paraszti gazdálkodó családba. Bükkszék egy festői kis település a Bükk és a Mátra között, ott, ahol a híres Salvus forrás ered. Emlékszem, az ’50-es években, amikor még kisiskolás voltam, egy kedves védőnő járt nálunk a családokhoz, akit mindenki nagyon várt és szeretett. Akkoriban dúlt a járványos gyermekbénulás, s ez a védőnő felkutatta az amerikai rokonságát, és sikerült tőlük beszereznie Sabin cseppeket – ezért nem kaptam el a gyermekparalízist. Ez nekem annyira megható volt, hogyan lehet valaki ennyire jó ember. Akkor döntöttem el, hogy én is védőnő leszek” – meséli Kakuk Béláné Zagyva Emma Erzsébet.
Tiszanánán, ahol évtizedek óta dolgozik, Emma szinte családtagnak számít sok családnál, hiszen van, ahol már a negyedik generáció babáit gondozza. Hivatásszeretetét más gyermekkori élményei is megalapozták, tekintve, hogy pár évvel a születése után veszítette el nővérét, és hatéves volt, amikor az édesanyja is elhunyt rákban.
„Nemcsak a háború, hanem az azt követő évtized is rendkívül nehéz időszak volt. Nagyon hálás vagyok az apai nagyszüleimnek és a rokonságuknak, hogy felneveltek engem, és nem kerültem idegen helyre. Akkoriban semmi segítség nem volt, nem léteztek árvasági vagy özvegységi ellátások, teljesen magukra voltak hagyva az érintettek” – emlékszik vissza Emma.