Palesztinpárti tüntetők Torontóban.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix )
A Harmadik Birodalom súlyosan megterhelte az antiszemitizmus jelentését azzal, hogy olyan tettlegességig fajult a gyűlölet, hogy a zsidóság kollektív megsemmisítését végre is hajtották volna, ha közben nem szenvednek vereséget a háborúban. A fegyverek elhallgatása nem jelentette azt, hogy varázsütésre felszívódott volna a fasizmus – elég itt Spanyolországra vagy Portugáliára gondolni –, a rasszizmus és az antiszemitizmus igazán szélsőséges hangjainak viszont egy időre „föld alá” kellett vonulniuk a zsidóság ellen elkövetett népirtás feltárása és a nürnbergi perek közepette. Európában szociáldarwinista alapon társadalmat szervezni ilyen ideológiáktól fűtve többé nem lehetett.
De hamar lehetőség kínálkozott ezen hangok számára újabb csatornát találni. Alapvető elemük, hogy úgy beszélnek a cionizmusról, mint a világot átszövő összeesküvésről a zsidóság részéről. Az anticionizmus, melynek gyökere olyan korszakba vezet, ahol még „megengedett” volt a mainstream véleményben az antiszemitizmus, a második világháború után tulajdonképpen egy „rebrandinggel” lehetővé tette, hogy az antiszemitizmus „tovább éljen”, megszabadulva a történelem „terheitől”. Ezzel megteremtette azt a hivatkozási alapot, hogy nem antiszemitizmusról van szó, hiszen „csak” Izraellel szemben szól a megnyilvánulás.
A Szovjetunióban is jelen volt az antiszemita retorika már a második világháború előtt. Az ateista szovjet állam a zsidó vallással és – az Internacionálé szellemében – a zsidó nemzettudattal szintén ellenséges volt. Sztálin előszeretettel alkalmazott antiszemita töltetű kampányokat a bolsevikok belső ellenségeivel, a mensevikekkel szemben, vagy éppenséggel nagy riválisa, Lev Trockij (Leon Trotsky) ellen annak zsidó származása miatt. A cionizmust 1928-ban betiltották a Szovjetunió területén, a cionista vezetőket pedig bebörtönözték, gulagokba hurcolták vagy Szibériába száműzték. A második világháborút követően a Szovjetunió lett az anticionista szemlélet egyik fő zászlóvivője, sőt formálója.
2023.10.20. (XXVII/42)
