Többet ártanak, mint használnak a népszerű növényvédőszerek?

A különböző, élelmiszerben található vegyszermaradványok egészségügyi hatásait kissé groteszk módon szokás a verés hatásaihoz hasonlítani. Van, aki sokat elvisel, van, akit kevesebbel is ki lehet ütni, de azért egyértelmű, hogy jobb lenne az ilyesmit elkerülni. A peszticidek, más néven növényvédő szerek olyan anyagok, melyek alkalmazásának célja a növények, termények védelme és a károsító élőlények távol tartása, terméketlenné tétele és elpusztítása. A peszticid szó a latin pestis (pusztulás, fertőzés, veszedelem) és a -cidium (gyilkosság) összetételből származik. Mára sajnos teljesen senki nem vonhatja ki magát a növénytermesztésben használt „romlásölő” vegyszerek hatása alól, különösen városlakóként, Európa közepén. Ugyanakkor nagyon sokat tehetünk azért, hogy minél kevesebb ilyen szermaradvány jusson a szervezetünkbe.

A vegyszerhasználat gazdasági okai

A növényvédelem kémiai eszközökkel való megoldásának lehetősége igen régi igény. Az arzén, higany és rézsók, az elemi kén és olyan növényi kivonatok, mint a nikotin és piretrum voltak az elsők. A kőolajipar térhódításakor jelentek meg a szerves vegyületek és ezeknek is a klórozott változatai, a vegyi háborúra készülő hadiipar termékei nyomán pedig a szerves foszforsav-észterek és a zoocid karbamátok. Mára a világon közel 700 vegyületet jegyeznek mint peszticidet és ebből kb. 50 a természetes eredetű ún. biopreparátum. A vegyszerhasználat gazdasági okai között a megtermelt kultúrnövények minél nagyobb hányadának megőrzése mellett a termék piacosságának javítása, az egységnyi termék költségének csökkentése, a késztermékek védelme, és a gyártási és kereskedelmi profit szerepel.

Nincs veszélytelen dózis

A világ talán legismertebb, legtöbbet kutatott és vitatott növényvédő szeréből, a glifozátból és származékaiból Magyarországon is több ezer tonna mennyiségben használnak fel évente. A glifozát lényegében és leegyszerűsítve rákkeltő, a veszély pedig arányos a szervezetbe kerülő anyag mennyiségével.