Ha mindennap farkast kiáltanak, de nem találkozunk vele, egy idő után nem vesszük komolyan a fenyegetést. Sokan emlékeznek még az Y2K problémára, miszerint a ’80-as években tervezett adatbázisok többsége csak két karakteren tárolta az évszámot, ezért megvolt a kockázata annak, hogy az ezredfordulón a 99 után következő 00 már csak a rendezés miatt is gondot okoz az érintett rendszerekben. A katasztrófavíziók hatására végül minden cég felkészült és az összeomlás elmaradt. Míg a mágneslemezek korában a vírusok terjedése igényelt körültekintő számítógép-használatot, az internet terjedésével megsokszorozódott a biztonsági kockázat.
A figyelmeztetésből – és néha a pánikkeltésből – a filmvilág is kiveszi a részét. A Die Hard 4.0 (Legdrágább az életed) című film még 2007-ben mutatott be egy „tűzviharnak” nevezett eseményt. A jól felépített kibertámadás különböző rendszerek láncreakció-szerű összeomlását okozta, ami megbénította az Egyesült Államok infrastruktúráját. 2018-ban egy akcióvígjátékban – egy korábbi James Bond-film paródiájaként – az Egyesült Királyság informatikai rendszereit érik különböző támadások. Nyilvánosságra kerülnek a titkos ügynökök személyi adatai, betörnek London közlekedésirányítási rendszerébe, mindezekkel komoly veszélynek kitéve az ország működését. A műfaj ellenére gondolatébresztő eleme a filmnek, ahogy az állam vezetői a stratégiai hálózatok kezelését önként adják át a biztonságos üzemelést kínáló technológiai cégóriásnak, amelynek vezetője épp ezt akarta elérni a korábbi üzemzavarok előidézésével.
A szórakoztatóipar mellett természetesen az informatikusok és a kormányzati szervek is figyelik a trendeket, veszélyeket, és készülnek. Az elmúlt 20 évben számos kibertámadás történt, sőt amerikai beszámolók szerint a transzszibériai gázvezeték 1982-es felrobbantását is már egy rendszerfelügyeleti alkalmazásba épített vírussal követte el a CIA. A legismertebb eseményekből íme egy rövid összefoglaló.
2023.09.29. (XXVII/39)
