Nem sok idő áll rendelkezésre felocsúdni egy ünnep forgatagából, igen hamar magával sodornak a soron következő „rendelt napok”. A sátorok ünnepének előestéje a jóm kippúr után négy nappal kezdődik el; zárónapja tehát tíz nappal jóm kippúr utánra esik. Az egymáshoz közel álló ünnepek, illetve a sok előkészületet igénylő szukkót miatt már az engesztelés napja előtt mutatkoztak jelei országszerte a közösségi szukkaépítésnek. A szukkák, vagyis sátrak vagy kunyhók történelmi szempontból Izrael pusztai vándorlására emlékeztetnek.
Jeruzsálem, ha lehet, még inkább megtelik a világ minden pontjáról ideutazó ünneplőkkel. Ez nem véletlen: a mózesi törvény a kovásztalan kenyerek és a hetek ünnepe mellett a sátorok ünnepét rendelte zarándokünnepnek.
Az ünnep beálltát jelentő előestén a tökéletes telihold ezüstös fénye alatt sétálunk át Dávid városán. Furcsa, misztikus atmoszféra lengi körbe a legnagyobb zsidó király lakhelyének romjait, ahol ilyen késő este már nincs turista, nincsen senki, csak zárt ajtók mögött. Az itt épült zsidó házak egyikében laknak barátaink is, akik meghívtak, hogy velük kezdjük el a nagy ünnepet. Minden veszély ellenére kitartanak ezen a városrészen az Óváros déli fala alatt, és ahogy berendezkedünk a tetőterasz szukkájában, még senki nem tudja, hogy pár nap múlva arab lakosok tűzijátékot dobnak rá, ami csak az ottlakók gyors reagálása révén menekül meg a lángok martalékától. Silwan palesztin falu viszont már most fenyegetően pislog a Kidron völgyén túli hegyoldalból.
2023.09.29. (XXVII/39)
