Ha azt halljuk: aranyváros, száztornyú város, városok királynője, akkor nem egy mesebeli helyszínről van szó, hanem a cseh fővárosról, amit gyakran hasonlítanak Budapesthez. A kilenc dombra épült 1,3 milliós Prága tömegközlekedése igen fejlett, így könnyen és gyorsan el lehet jutni a látnivalókhoz, ám mi azért megfogadtuk a magyar származású, de már 30 éve itt élő Alexander tanácsát: „A legkényelmesebb cipőtökben gyertek, mert a kiadós séta garantáltan kitart estig.” Ráadásul a belvárosban minden utat macskakő borít (és még a járdákat is).
Alexander mesélt a főváros történetéről, mely több mint 1025 évet ölel fel. A csehek legjelentősebb uralkodójuknak I. Károlyt tartják, aki óriási fellendülést hozott az ország életében. Beszélgetés közben a Vencel térre értünk. Ez az újváros egyik kulturális és üzleti központja – ami 750 m hosszúságával és 60 m szélességével inkább sugárútra emlékeztet. Két meghatározó építmény magasodik itt: a Nemzeti Múzeum és Szent Vencel lovas bronzszobra.
A térhez köthető az 1905-ös demonstráció a szavazati jogokért, 1969-ben itt gyújtotta fel magát Jan Palach egyetemista tiltakozásképpen a Varsói Szerződés ellen, vagy 1989-ben innen indult el az ún. bársonyos forradalom. A 400 ezer embert is befogadni képes téren ottlétünkkor is nagy volt a pezsgés. A helyiek épp egy demonstrációra készültek, nagy molinókon olvastuk a Vencel tér aktuális üzenetét: „Soha többé fasizmust!”
Továbbhaladva elértük az óvárost, mely Jókai szerint „egyetlen nagyszabású múzeum”. Mint megtudtuk, a gótika és a barokk idején az építészet aranykorát élte Prágában, aminek számtalan bizonyítékával találkoztunk a szűk utcákat járva. A parádés műemlékek felhozatala miatt az óváros felkerült a világörökségek listájára – hatalmas szerencse, hogy nagy részét mindkét világháború megkímélte. A Lőportornyot, a város egyik legjelentősebb gótikus épületét is, melyben a 17. században lőport tároltak.
Az óváros terén láttuk Husz János monumentális szobrát: az első reformátor máglyahalálának 500. évfordulójára készült ez a szecessziós alkotás. A régi Városháza tornyán már messziről feltűnik az Orloj, ami egy hatalmas időmérő szerkezet, még 1410-ben állították fel. Mindig nagy tömeg alakul ki a több mint 600 éves órajátékra (minden órában 9–21 óra között), melyet „bábjáték” kísér, amikor is két ablakból kibukkanva a 12 apostol szobra vonul végig.
Egy rövid sétát követően már a Moldva partján és a város jelképének számító Károly hídon találtuk magunkat, mely Európa egyik leghíresebb, legszebb hídjának számít (amúgy 32 híd van a városban). Az 1350-es években épült homokkőből, barokk szobrok díszítik, különlegességét a két végén található hídtornyok adják, mindkettő kilátóként is működik.
Másnap bejártuk a Hradzsint vagy más néven Várnegyedet, mely Európa legnagyobb várkomplexuma, ezért nem csoda, hogy három különböző túrára is jegyet lehet váltani. Éppen jókor érkeztünk, ugyanis volt szerencsénk az őrségváltást is végignézni.
Az Aranyművesek utcájában bájos, színes kis házikók sorakoznak, köztük Csehország legkisebb házával. Bekukucskáltunk a korhűen berendezett otthonokba, ahol több híres ember is élt, például 1916–17 között Franz Kafka is itt, a 22-es házszám alatt lakott. Alexander kérdésünkre elmondta: nem tudni biztosan, de az „arany Prága” név valószínűleg az itt élő alkimisták tevékenységét ösztönző II. Rudolf német-római császár uralkodása alatt terjedt el. Van egy másik elmélet is, miszerint I. Károly cseh király idejéből származik, amikor arannyal vonták be a prágai vár tornyait.
A Kampa-sziget északi részét „Prága Velencéjének” hívják csatornái és vízre épült házai miatt. A Károly hídtól lefelé vezető lépcsőn jutottunk ide, amely a Mission Impossible című filmben is feltűnt. A csendes, gyorsan bejárható sziget remek kikapcsolódást nyújtott a nyüzsgő Prága közepén.
Különleges látnivaló a „táncoló ház”: az épület a modernitás egyik jelképévé vált. A turisták másik kedvence „Kafka mozgó szobra” a Quadrio bevásárlóközpont előtt. David Černy 11 méter magas alkotásán a 42 rozsdamentes acélból készült réteg játékos mozgása „Kafka arcát” mindig más irányba „fordítja”.
Olyan további kuriózumokra már nem maradt időnk, mint a Trabant Múzeum, a Csokoládé Múzeum, a Grévin Viaszmúzeum, a petřini kilátótorony (melyet az Eiffel-torony ihletett), vagy a világ legnagyobb LEGO-gyűjteménye. Viszont, mivel városszerte néhány vállalkozás izgalmas városnéző túrákat kínál régi, 1920-as, 1930-as nyitott tetejű cseh autókkal, egy félórás körre mi is befizettünk, hogy „végigszáguldjunk” a macskaköves utcákon.
Este egy kellemes sétahajózással egybekötött vacsorán vettünk részt, melynek különlegessége a „zsilipelés” volt: két kisebb vízlépcső található ugyanis a Moldván (Prága területén belül), melyek arra szolgálnak, hogy a szárazabb időkben felduzzasszák a folyó vizét.
A hajók ezeket a részeket a nyugati oldalon kialakított zsiliprendszer segítségével tudják leküzdeni, amit a hajó fenti, nyitott részéről néztünk végig.
Prága, a neve előtti jelzőhöz méltóan, a lenyugvó nap fényében búcsúzott tőlünk, arany színbe borítva a folyóparti palotákat, hidakat és a csillogó víztükröt.
A következő napon Nyugat-Csehország felé, a világhírű császári fürdőhelyre tartva idegenvezetőnktől megtudtuk: Karlovy Vary egyedülálló építészetének köszönhetően kontinensünk egyik legszebb fürdővárosa. Gyógyfürdője 1992 óta műemlékvédelem alatt áll.
A víz jótékony hatása miatt utazott ide többek között Goethe, Beethoven, Chopin vagy épp Arany János, aki epebántalmait enyhítendő 1869-től nyolc nyarat töltött itt; az idén emléktáblát is felavattak a tiszteletére.
A Teplá folyó mellett teraszosan kiépült város – ahol a mintegy 46 000 lakosra 10 000 szállodai férőhely jut – híres monarchia korabeli épületeiről és kolonnádjairól (oszlopcsarnok). Ez utóbbiak építésének célja az volt, hogy kényelmesebben lehessen vizet venni a gyógyvízforrásokból. A legnagyobb, a Malomkő kolonnád 1871-ben épült.
Európa első gyógyhelyén amúgy 13 nagyobb és 300 kisebb gyógyvízforrás fakad. Vizüket ivásra, fürdésre és speciális kúrára használják, főként az emésztőszervek és az anyagcsere zavarainak gyógyítására. Több kút vizéből lehet kóstolni, a kis szuveníres bódéknál árulnak ehhez különleges kerámiából készült díszes bögrét csőrrel.
A város eleganciáját élvezve elsétáltunk a fényűző Grandhotel Puppba, mely két híres filmben is szerepel (Last Holiday és Casino Royale), de a híres filmfesztiválnak is helyet ad.
Karlovy Vary még két dologról nevezetes: a porcelán- és üveggyáráról (Moser üveg), valamint a Becherovka likőrről, melyet kezdetben gyógyszerként használtak. A Becherovka Múzeumba be is tértünk, hogy megismerjük a világhírű nedű történetét. Majd elmajszoltuk a híres tányér nagyságú, ropogós fürdőostyát, melyet ma már többféle ízesítéssel árulnak.
És hogy kastély- és várkedvelőként se maradjon hiányérzetünk – ha már kétezer kastély, vártorony és várrom van az országban –, Karlovy Vary központjától mindössze 12 km-re, az Ohře folyó völgyénél fekvő Loket városában felkaptattunk az azonos nevű gótikus királyi várhoz, mely több mint 800 éve áll a kősziklán. Csehország egyik legrégebbi és legnagyobb középkori várában sok érdekességet fedeztünk fel: ritka ásványokat, legendás meteoritot, porcelánkiállítást stb. 26 méteres tornyából páratlan kilátásban volt részünk – megannyi fotótémával.
A cseh konyhát bohémiai konyhának is nevezik a történelmi Csehország elnevezése nyomán. Egy tipikus „legprágaibb” középkori sörözőben volt szerencsénk a híres prágai sonkát tesztelni. Sok helyen kenyértésztába sütve, mártással kísérve is kapható ez a népszerű előétel. Ezután egy tipikus főétel, a knédli sült kacsával és savanyú káposztával következett. Természetesen megkóstoltuk a hamisítatlan cseh barna sört is, amit helyben, 500 éves recept alapján főztek alacsony alkoholfokkal.
Sokféle desszertjük van, de a kürtőskalács tölcsérű fagyis standoknál kígyóztak a leghosszabb sorok: a csehek legújabb kedvenc édessége tényleg nagyon finom – körünkben főleg a csokiöntetes epres változat aratott sikert.
Egyébként a helyiek sokat tesznek azért, hogy mindenki jól érezze magát és elégedetten távozzon. Közismert mondásuk: „Hozd magaddal a barátaidat, hagyd otthon a rosszkedvedet!”, híven tükrözi vendégszeretetüket.
2024.04.12. (XXVIII/15)
