Efraim, a család legkisebb fia megállt, és fülét hegyezve csípőre tette a két kezét.
– Bee!
Semmi kétség: tényleg odabent maradt az egyik, és a fiú már tudta is, melyik. A legfiatalabb bárány még csak néhány napja született, de kíváncsi természete miatt máris annyiszor elcsatangolt, hogy a fiú össze se tudta számolni a tíz ujján – ami azért volt baj, mert az édesapja a lelkére kötötte, hogy erre az egy bárányra különösen figyeljen oda. Úgyhogy Efraim most fürgén átszökkent a kerítés méretes kövein, és saruját csattogtatva beszaladt az akolba.