A Nagy Etióp Reneszánsz: Veszélyben Északkelet-Afrika törékeny békéje

Az Etiópiát, Eritreát, Szomáliát és Dzsibutit felölelő térségben az elmúlt bő egy évtizedben jelentősen felerősödtek a területi, etnikai és gazdasági feszültségek. Az egyébként sem igazán stabil békét nemrégiben az egykori regionális hatalom, Etiópia Szomálifölddel kötött januári egyezménye dúlta fel, amit Szomália a szuverenitása megsértéseként és területi agresszióként értékelt. Az egyezmény szerint ugyanis az 1991-ben a szomáliai államszövetségtől elszakadó (de hivatalosan el nem ismert) Szomáliföld tengeri kijáratot biztosítana Etiópiának Berberában, egy 20 kilométeres kikötői szakasz 50 évre szóló bérbeadásával, amit Etiópia hosszú távon Szomáliföld függetlenségének elismerésével hálálna meg.

Etiópia ambíciói történelmi múltra tekintenek vissza. Az 1. században felemelkedő Akszúmi Királyság (ami a 4. században vette fel az Etiópia nevet) a Vörös-tenger mindkét partján megvetette a lábát, határa egészen Jemenig terjedt. Bukását követően Etiópia a császárság, a gyarmatosítások idején és a második világháború után is megőrizte tengeri kijáratát. Hailé Szelasszié, a 20. századi Etiópia meghatározó császára azonban egy korábbi megállapodást felrúgva 1962-ben annektálta Eritreát, ami függetlenségi háborúhoz vezetett. 1993-ban Eritrea különválásával a tengeri kijárat elveszett.

Fokozódó feszültségek

Habár 2019-ben Nobel-békedíjat hozott Abij Ahmed etióp miniszterelnöknek a felek közötti határrendezés, a jószomszédi viszony nem bizonyult hosszú életűnek. A rákövetkező évben tört ki az etnikailag rendkívül megosztott Etiópia történetének egyik legsúlyosabb polgárháborúja Tigráj tartományban, ahol az etióp és eritreai katonák együtt harcoltak a közös ellenségnek tekintett Tigráj Népi Felszabadítási Fronttal (TPLF) szemben. A véres konfliktus lezárása érdekében Abij Ahmed 2022-ben békeszerződést írt alá a TPLF-fel, ez viszont kiváltotta Eritrea haragját, amely ezt árulásként értékelte, és nem volt hajlandó kivonni erőit Tigrájból.