A Konklávé új pápája azt hirdeti, hogy az egyház nem a tradícióról vagy a múltról szól, hanem arról, mit tesz a jövőben.(Fotó: Unsplash / Chad Greiter)
A katolikus egyház társadalmi hitelessége kellőképpen erodálódott ahhoz, hogy sokak számára a római irányzat a misztikum, a tradícióőrzés, a pompa és a sötét titkok egyvelegének szinonimájává szűküljön. Ennek egyfajta tünetének tekinthetjük, hogy a Nyugaton a helyzet változatlan rendezője, az Oscar-díjas Edward Berger feszült hangulatú fiktív politikai thrillert kreált a pápaválasztó konklávéból.
Ám ahogy a katolikus egyház is jóval fajsúlyosabb szereplője a világtörténelemnek, mint azt esetleg a szekuláris szemlélet feltételezné, ugyanúgy a Konklávé üzenete sem merül ki annyiban, hogy az Agatha Christie-szerű összezárt drámai alaphelyzetet egy sor csuhás férfival valósítja meg.
A film a pápa halálával kezdődik, aminek nyomán a Bíborosi Kollégium dékánjára, Thomas Lawrence-re (Ralph Fiennes) hárul a felelősség, hogy levezesse az új egyházfő megválasztására összehívott konklávét. A megrendült és hitválsággal küzdő bíboros kelletlenül vállalja magára a feladatot, ami őszinte sajnálatára idővel nyomozói teendőkkel is kiegészül. Hiába ugyanis a közvélekedés, hogy józan ember nem akarhat pápa lenni, kiderül, hogy azért elég sokan nagyon is szeretnék maguk alatt tudni Péter trónját.
2024.11.08. (XXVIII/45)
