Rettenetes napok. A zsidóság így nevezi a zsidó újévvel kezdődő tíznapos időszakot, az engesztelés napjára, a jóm kipúrra való felkészülés, az önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés idejét. A rabbinikus zsidó tradíció szerint a mennyben könyveket írnak az emberek abban az évben tett cselekedeteiről és azok isteni ítéletéről újév napján, majd mindenkinek tíz napja marad arra, hogy alapos önvizsgálatot tartson, és ennek nyomán megváltoztassa életét. A tíz nap leteltével, vagyis az engesztelés napján napnyugtától másnap estig minden hívő zsidó teljes böjtöt tart – semmit nem eszik és még vizet sem iszik –, és szinte az egész napot közösségi bűnbánó és bűnvalló imával tölti a zsinagógában. Bocsánatkéréssel és megbocsátással igyekszik rendezni minden ismerősével a kapcsolatát, aki ellen vétkezett, és akivel lehet.
Az engesztelés napján ugyanis a mennyben lepecsételik, végérvényessé teszik az addigra már megírt feljegyzéseket a tettekről, és kinek-kinek eldől a jutalmazása, illetve büntetése, a szerint, ahogy ezen a napon a mérlege éppen áll. Aki az engesztelés napjáig nem korrigálja alaposan és szívéből rossz tetteit, az a következő évben büntetésekre, betegségekre, szerencsétlenségekre, csapásokra, hanyatlásra, súlyosabb esetben akár korai halálra is számíthat, ami a rabbik szerint a titokban maradt halálos bűnök következménye.
A Bibliában ugyan a rós hásáná kifejezés nem nagyon jelenik meg, de az azzal megegyező időpontban a kürtzengés ünnepe igen (3Mózes 23:23–25, 4Mózes 29:1–6). Az év kezdetét jelző ünnep fókuszában egy kosszarvból készült hangszer, a sófár áll, amit a legnagyobb sötétség közepette fújnak meg. Az áldozatbemutatás ennél az ünnepnél is megjelenik, hét bárányt és egy tulkot kellett az Úrnak feláldozni egészen elégő áldozatul. A kürtzengés munkaszüneti nap is volt, és minden izraelitának jelen kellett lenni a fúvás pillanatában.
2024.10.04. (XXVIII/40)
