Bibó István a kiegyezés káros társadalmi hatásai között nevesítette, hogy a magyar politika és politikával foglalkozó értelmiség hazug realisták és túlfeszült lényeglátók táborára szakadt szét. Szerinte az előbbiek ugyan józanul, mértéktartóan elemezték a magyarság akkori helyzetét, de tételeiket „mintha a holdban és a hold lakóinak mondották volna”: igazából semmi nem érvényes már belőlük.
Utóbbiak viszont szenvedélyesen, „máig is érvényes hatóerővel, az idő múlásával mind fokozódó hitellel” tudták megfogalmazni koruk berendezkedésének hazug és kibírhatatlan jellegét, azonban nem minősültek alkalmasnak arra, hogy politikai vezető szerepet is betöltsenek. Bibó ezen tábor legnagyobb alakjának Ady Endrét nevezte meg.
Nála lényeglátóbb és túlfeszültebb szereplőt valóban nehezen találnánk a magyar történelemben. „Fokozódó hitelére” pedig az európai újrafelfegyverzés időszakában igazán fájdalmasan aktuális illusztráció háborúellenes költészete és publicisztikája.
2025.04.25. (XXIX/17)
