Minden szám címlapján egy kortárs művész alkotása látható. Art Spiegelman, Jean-Jacques Sempé és Saul Steinberg is készített borítókat.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
A The New Yorker az elmúlt évszázad során nemcsak Amerika, de a világ egyik legeredetibb, legkreatívabb magazinjává nőtte ki magát. Neve ma egyet jelent a minőségi újságírással, az irodalmi színvonalú riportokkal és a kortárs szépirodalommal. A magazin minden héten 70-80 oldalnyi politikai kommentárt, novellát, verset, műkritikát és humort produkál olvasóinak, és közben még sikeres is! Pontosan ezért szolgál izgalmas tanulságokkal a New Yorker története még azok számára is, akiket (jogosan) taszít a kiadvány arisztokratikus nagyvárosi sznobériája, valamint megrögzötten liberális, elitista világnézete.
Harold Wallace Rossnál valószínűtlenebb alapítót aligha lehetne elképzelni egy kifinomult, irodalmi beállítottságú magazin számára. Miután otthagyta a középiskolát, az ír származású, kócos tinédzser gyűrött ruhájában bebarangolta a nyugatot, és közben hét újságnak is dolgozott (időnként mindössze 1-2 hetet, mielőtt továbbállt volna).
Az első világháború idején belépett a hadseregbe, és a katonai újság, a Stars and Stripes munkatársa lett. Ekkoriban jutott el Párizsba, ahol számos írót megismert, többek között a New York Times első női riporterét, Jane Grantet is, aki később a felesége lett (az első a háromból).
Egy századot látott megtörténni
Beszélgetés a 100 éves Bakó Ferenccel »
Ősi ünnep új ruhában: a Valentin-nap másfél évezredes története
A népszerű ünnep a pogány Római Birodalom Lupercaliájára vezethető vissza »
Magyar hősök, zsidó túlélők: drámai holokauszt-történetek
Akik elmondják az elmondhatatlant »