„A kőbányai zsidóság múltjával kapcsolatban talán a legértékesebb források az utódok életútinterjúi, a holokauszt áldozatainak még élő, idős leszármazottai – az ő beszámolóiknak az élesen előjövő gyermekkori emlékek különös hitelességet adnak” – mondja Nyeste Hajnalka teológus, aki nyolc éve végez helytörténeti kutatásokat a kőbányai zsidóság történetével kapcsolatban. Munkája hiánypótló jellegét tükrözi, hogy a témában tartott előadásai telt házasak, az érintettek pedig kézről kézre adják őt, s az interjúk során számára is meglepő nyitottsággal és közlékenységgel találkozik.
„Megnyíltak az emberek a témában, nagy igény van egymás történetének a megismerésére is, s számomra komoly megerősítést jelentett, hogy kutatásaim során a néhai legendás kőbányai főrabbi, Kálmán Ödön hagyatékát is megkaphattam az unokájától” – meséli a kutató.
„Kezdhetjük azzal, hogy a kőbányai izraelita hitközségben az 1930-as években 1200 család volt regisztrálva, ami mintegy 5000 embert jelentett, s ebben nem voltak benne azok a zsidó származású helyiek, akik nem jártak a felekezetbe. Csak összevetésképp: a székesfehérvári hitközség létszáma akkoriban 2200 fő volt. Az 5000 fő óriási növekedést jelentett, hiszen a kőbányai zsidóság 1880 körül még csak 70 főt számlált. Ők főleg szőlőművesek voltak, és jelentős részük a Felvidékről települt ide” – indítja el képzeletbeli helytörténeti sétánkat a kutató.
2025.01.24. (XXIX/4)
