Utazásunk a világháborúk évtizedeiben kezdődik. A háborús időszak erőszakos mivoltának a művészet érdekes lakmuszpapírjául szolgált. A levegő megtelt gyűlölettel: kiváló példa erre a ’20-as évek német expresszionista filmművészete. Az antiszemita felhangoktól sem mentes, vészjóslóan sötét horroralkotások (pl. a Gólem vagy a Nosferatu) Hollywoodot is gyökeresen megváltoztatták. Nem valószínű, hogy a szellem a világháborúk alatt szabadult el, de minden korábbinál látványosabban erőre kapott.
Amerikai történészek feljegyezték, hogy az I. világháborúban az agresszió és stressz magával hozta a katonák beszédének beszennyeződését. Az f betűs szó kiválóan funkcionált mint főnév, ige, melléknév, határozószó vagy éppen egyszerű töltelékszó.
A II. világháborúra ez lett a jenkik egyik fő ismertetőjele. Az európai csatamezőkön a trágár vezényszavak kiáltozása hatékony módszernek bizonyult a baráti tüzek elkerülésére. A csendes-óceáni tengerészgyalogság állapotáról pedig Robert Leckie, későbbi hadtörténész memoárja fest sokatmondó képet: „Annyit káromkodtunk, hogy ha a japánok lehallgatták volna a beszélgetéseinket, azt hitték volna, hogy az f betűs angol káromkodás az a bizonyos nemes cél, amiért hadba szálltunk.”
„Keveset enni, sokat mozogni, nem nézni tükörbe” – beszélgetés a ma százkét éves Keleti Ágnes olimpikonnal
Az ötszörös olimpiai bajnok elképesztő életútja »
Tényleg egy tengerparti városban lakott Jézus?
Grüll Tibor írása »
A felavatás ünnepe: Öt testvér, akik hittek Izrael jövőjében
Hack Márta írása »