Az 1853-tól 1856-ig dúló krími háborút a britek, franciák és szövetségeseik Oroszország balkáni és kaukázusi terjeszkedésének megállításáért vívták. A konfliktus több tekintetben is fordulópontot jelentett a háborúk történetében. Új fegyverek jelentek meg, komoly szerephez jutott a vasút és a telegráf, továbbá ekkor jelent meg először a lövészárokharc is. A kortárs diplomata, Robert Morier, későbbi brit oroszországi nagykövet szerint ez volt „az egyetlen tökéletesen értelmetlen modern háború”. E mondat még sokatmondóbb annak fényében, hogy a győztes fél képviselőjének szájából hangzott el.
Tagadhatatlan: a rengeteg technológiai újításon túl a krími háború legnagyobb nóvuma annak teljes értelmetlensége volt, amit elsősorban a közvélemény ismert fel. Ebben pedig óriási szerepet játszott, hogy ez volt az első olyan konfliktus, amit gyakorlatilag élőben közvetített a média, elsősorban egy ír újságíró és egy orosz író munkásságának köszönhetően, akik a háború legborzalmasabb helyszínéről tudósították lapjaikat: Szevasztopolból.
Különbözőbb háttere nem is lehetett volna a két írónak, akik lefektették a modern haditudósítás műfajának alapjait. Míg William Howard Russell 1820-ban szegény ír szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, Lev Nyikolajevics Tolsztoj nyolc évvel később, 1828-ban született, ősnemes orosz arisztokrata családba. Azonban származásuk és neveltetésük különbözősége ellenére a két író pályafutása sok más tekintetben kísértetiesen hasonlított.
2025.03.21. (XXIX/12)
