Az egykori parkoló ma a legizgalmasabb feltárás helyszíne Jeruzsálemben, ahol a bizánci kortól az Első Templom időszakáig találtak már leleteket. A háttérben az Olajfák-hegye.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Sok hír jelent meg az utóbbi időben az ősi Jeruzsálemmel kapcsolatban. Hadd kérdezzek először a legfrissebb kapcsán, melyet augusztus közepén jelentettek be. Eszerint a Dávid Városához tartozó egyik feltáráson olyan, több mint 2600 éves épületmaradványokat, köztük megégett tetőgerendákat találtak, amelyeket a várost meghódító babiloni seregek romboltak le és gyújtottak fel. Mit tudtak meg ebből a rendkívüli felfedezésből?
– Igen, ez egy elképesztő felfedezés volt. Eddig is azt feltételeztük, hogy amikor a babiloniak i. e. 586-ban megostromolták Jeruzsálemet, az egész környéket felégették. Ez egy ősi haditechnika volt, mai fogalommal olyan villámháborúnak, blitzkriegnek lehetne nevezni, mint amilyet a nácik vívtak a második világháborúban. A gyors és kegyetlen pusztítást az Első Templom környékén, a királyi lakónegyedben kezdték, ahol a város legfontosabb vezetői laktak. Itt volt található az az épület, amit most felfedeztünk. A tulajdonosának a nevét is tudjuk, egy zsidó nemesembernek az otthona volt, megtaláltuk a nevét őrző pecsétet is a házban. Eszerint „Natan-Melech, a király szolgája” lakott itt, aki a Bibliában is szerepel, a Királyok második könyvének 23. fejezetében. Olyan gyors volt a pusztítás, hogy a megégett gerendákra – mielőtt azok elporladtak volna – ráomlottak a falak, és így mintegy légmentesen, mélyen a föld alatt és vízszivárgástól elzárva konzerválták azokat. Ezért maradhattak meg évezredeken keresztül. De még izgalmasabb az, hogy közvetlenül Natan-Melech háza mellett egy olyan házat találtunk, amelyet a Perzsiából Ezsdrás és Nehémiás vezetésével visszatérő zsidók építettek, amikor helyreállították Jeruzsálemet. El tudjuk képzelni tehát azt, hogy az a család, amelyik itt, az újjáépített Jeruzsálemben, ebben a házban lakott, minden nap szembesült a babiloni pusztítás nyomaival. Nemcsak jelképesen siratták tehát a város és az Első Templom lerombolását – ahogyan mi tesszük ezt minden évben, a Tisa B’Av gyásznapján –, hanem szó szerint a küszöbük előtt volt látható Jeruzsálem pusztulásának az emléke. Most a szemünk előtt tárul fel ugyanez a kép, ami nagyon erőteljes és megrázó látvány a mai nemzedék számára, akik újra visszatértek Jeruzsálembe.
A nagyközönség is láthatja majd ezt a feltárást?
2020.08.28. (XXIV/35)
