Virágzó gázai településeket kellett otthagyni az izraeli családoknak.(Fotó: AP / Sebastian Scheiner)
Idén augusztusban tizenöt éve annak, hogy Izrael 8 ezer zsidó gázai lakost távolított el az övezetből, és rombolta porig otthonaikat a békéért cserébe, azonban a lépés semmi mást nem hozott a részükre, mint feldúlt izraeli családokat, terrort és rakétaesőt. Gáza a Hamasz terrorfészkévé vált, ami a helyi lakosok és a dél-izraeliek életét egyaránt hosszú évek óta keseríti meg, és az izraeli hadseregnek mostanáig nem sikerült kielégítő megoldást találni a problémára. Közel-Kelet szakértők máig igyekeznek levonni a tanulságokat a műveletből, különösen arra való tekintettel, hogy a közelmúltban nagy port kavart a júdeai és szamariai (ciszjordániai) területekkel kapcsolatosan felmerülő, a múltban többször sikertelenül alkalmazott „földet a békéért” elve.
Az izraeli hadsereg 2005 augusztusától szeptemberéig egyoldalúan evakuálta a Gázai övezet huszonegy és Szamaria négy zsidó közösségét, több mint nyolcezer embert annak értekében, hogy a zsidó állam békét tudjon kötni a Palesztin Hatósággal. A helyi zsidó telepesek kivonását az akkori miniszterelnök, Ariel Saron 2003-ban vetette fel először, a kormány 2004 júniusában, a Kneszet pedig 2005 februárjában fogadta el. Az akkori pénzügyminiszter, Benjamin Netanjahu határozottan ellenezte a tervet, a telepesek pedig tüntetéssorozatot szerveztek, mindhiába.
Saron néhány hónappal a terv erőszakos végrehajtatását követően végzetes agyvérzést szenvedett, majd kómába került, amiből soha nem ébredt már fel.
Azokat a telepeseket, akik nem voltak hajlandóak elfogadni a kormány kompenzációs csomagját, és önként elhagyni otthonaikat augusztus 15-éig, az Izraeli Védelmi Erők (IDF) katonái vonszolták ki otthonaikból, mielőtt lerombolták volna azokat. A művelet mind számos, felsőbb parancsot követő katonának, mind az erőszakkal kilakoltatott családoknak szívszorító volt, zokogások, fájdalmas kiáltások kísérték az áttelepítést.
2020.08.19. (XXIV/34)
