Az étkezési szabályoknak a zsidó életben, különösen az ünnepekben spirituális jelentőségük van.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
De mi is a kóser vágás és miért igyekeztek több ízben betiltani a történelem során? Miért zavarta a nácikat? Mi lehet a problémája ezzel Európának, hogy lépésről lépésre visszahozták ezt a vallásszabadságot sértő gyakorlatot?
Mielőtt a kérdés történelmi hátterét megrajzoljuk, mindenképpen szeretnénk lefektetni néhány olyan alapelvet, ami miatt a rituális vágás (a zsidó vallásban a sehita, az iszlámban pedig a dhabiha) a rituálisan tiszta, azaz az adott vallást gyakorlók számára engedélyezett, fogyasztható (a zsidóknál a kóser, a muszlimoknál a halal) állatok levágásának módja. Mivel vallási előírást követnek mind az állat kiválasztásánál, mind pedig a levágásánál, ezért ennek gyakorlása az adott hitgyakorlat részének tekinthető. Azaz ennek a gyakorlatnak a tiltása sérti a zsidó (és természetesen a muszlim) vallású emberek vallásszabadságát. A vallásszabadság pedig az elsőgenerációs polgári jogok közé tartozik, amelyet a nyugati civilizáció kulturális hagyománya alapján az államnak kell biztosítania és védelmeznie.
Fontosabbak az állatok
Az Európai Unió számos esetben rendelkezett már a rituális vágással kapcsolatosan. Az egyik első ezzel kapcsolatos szűkítés már 1953-ban, az Emberi Jogok Európai Egyezményének 9. cikkelyében megjelent, amely deklarálta ugyan a lelkiismereti és vallásszabadságot, ugyanakkor megfogalmazta azt a kitételt, hogy ezt csak olyan formában lehet gyakorolni, amely „megfelel a törvényeknek” és a „demokratikus társadalmakban szükséges”. Azaz e két szabadságjog gyakorlásának széles körű megvalósulását az adott állam jogalkotóitól tette függővé.
2021.01.15. (XXV/2)
