Az elmúlt két évtizedben minden nagyobb válság valamilyen szinten elősegítette az életünket körülvevő technológia, internetes háló még hatékonyabb és még kiterjedtebb adatgyűjtő rendszerét. A legmarkánsabb fordulópontot eddig a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás jelentette, ami után az emberek döntő többségét könnyedén meg lehetett győzni arról, hogy a biztonságuk érdekében a hatóságok kénytelenek általános megfigyelőrendszert kiépíteni a terrortámadások időben történő leleplezése érdekében. Főként Julien Assange Wikileaks-alapító és Edward Snowden volt CIA-s elemző leleplezéseinek köszönhetően bizonyos szintig ismerjük ennek kiterjedtségét és részleteit, a felhasználók tömegei számára azonban a magánszférájuk védelme érdekében tett erőfeszítések néhány laptopkamerára ragasztott szigszalagban ki is merültek.
Miközben a Szilícium-völgy a megfigyelési kapitalizmus elve alapján tökélyre fejlesztette a profitorientált információgyűjtést és az arra épülő tömeges adatelemzést, újabb világrengető krízis érkezett a koronavírus-járvánnyal, ami ismét dimenziós ugrást eredményezhet az emberek technológiai hálózat iránti kiszolgáltatottságában. Erről persze a legtöbben nem vesznek tudomást, vagy nincsenek tudatában a nem is olyan távoli következményeknek.
Politikusok, gondolkodók, értelmiségiek sora abban látja a jelen helyzet történelmi jelentőségét, hogy talán sosem volt még olyan, amikor a világnak ennyire globálisan kellett volna szembenézni egyazon kihívással. A koronavírus-járvány szinte a föld legtávolibb szegleteibe is pár hét-hónap leforgása alatt eljutott, így az emberiség sok ezer év után talán most először, egyként volt kénytelen szembesülni egy megpróbáltatással.
2020.07.17. (XXIV/29)
