Munkács vára a legtovább tartott ki a Rákóczi-szabadságharc alatt.(Forrás: Wikimedia Commons)
Magyarország más részeihez hasonlóan itt is vármegyék feküdtek, név szerint Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyék. A Kárpátalja elnevezés csak a 19. században jelent meg. 1889-ben Munkácson ezzel a címmel indítottak egy hetilapot, bár a szerkesztő ekkor még csak Munkács közvetlen környékét és Bereg vármegyét jelölte e megnevezéssel. Alig egy évtized múlva, a századforduló éveiben a fogalom kibővült és már a négy említett megye ruszinok lakta hegyvidéki területeit értették alatta.
1920-ban azonban nemcsak a ruszinlakta területeket csatolták a frissen létrehozott Csehszlovákiához, hanem az abszolút magyar többségű tiszaháti részeket is, a három magyar többségű várossal, Ungvárral, Munkáccsal és Beregszásszal együtt.
A terület története különösen viharossá vált a 20. században, amikor is ötször változott Kárpátalja állami hovatartozása. Ez eredményezte azt a kissé abszurd helyzetet, hogy miközben sokan egész életükben mindvégig szülőhelyükön laktak, mégis egymást követően öt országban éltek: 1920-ig Magyarországon, majd 1938-ig Csehszlovákiában, 1938 és 1944 között ismét Magyarországon, 1944-től a Szovjetunióban, majd 1991-től már Ukrajnában.
Béla király névtelen jegyzője, Anonymus a honfoglalás leírásakor a Munkács, Ungvár vidékére érkező magyarokról megjegyezte: „látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam: s ezért a földet kimondhatatlanul megszerették”.
2020.10.02. (XXIV/40)
