A szivárvány látványa minden kor emberének képzeletét megragadta. A látóhatáron átívelő fényjelenség ma is többet jelent, mint a fehér fény fénytörését az esőcseppeken, ahogyan az a színeire bomlik. Miért van az, hogy vihar vagy eső után felemelő látvány meglátni az ívet a felhőben? Mégha ítéletidő is volt viharral és jégesővel, ha a folyók kilépnek is a medrükből és elsodornak minden útjukban levőt – amikor a fény végül áttör a sötét felhőkön és megcsillannak az esőcseppeken a szivárvány színei, ez sokakat arra emlékeztet, hogy van remény, mert nem lesz többé vízözön.
De van, akinek a szivárványszínű zászló jut eszébe, ami a szexuális forradalom óta az életmódbeli sokszínűség és a béke szimbóluma. A zászló is változik. A hagyományos hét szín először lecsökkent hatra, kimaradt az égszínkék. Nemrégiben a szivárvány színei mellé barna és fekete sávot illesztettek. Az eredetileg bibliai jelkép újabb és újabb átértelmezésének korántsincs vége. Érdemes ezért visszamenni a forráshoz: eredetileg minek a jele a szivárvány?
A szivárvány jelként való megjelenítéséről a Teremtés könyvében olvashatunk. A szivárvány a Noéval kötött szövetség jele. Valahányszor feltűnik az égen, azt hirdeti, hogy egyezmény van érvényben Isten és ember között, és az összes földi élőlény között. A szövetségkötés előzménye egy egész világra kiterjedő katasztrófa volt.