A Berlaymont épület Brüsszelben, az Európai Bizottság központja. Kinőtte magát.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Az EU megálmodói eleve Európának a nemzeti határokat és a tagok szuverenitását névlegessé tevő, szupranacionális egységesítésében gondolkodtak az Amerikai Egyesült Államok mintájára.
Miután a XX. századi világháborúk okozta világégés megrendítő csapást mért a szuverén államok erőegyensúlyára épülő hagyományos világrendre, a népek biztonság- és békevágya, a népek közötti egységteremtés óhaja addig nem látott mértékben ágyazott meg a globális struktúrák, benne az európai egységet szolgáló struktúra megteremtésének. A korszellem utat nyitott az európai egységesítést már addig is, bár különböző indítékokból szorgalmazó ideák, akaratok előtt. Ilyen volt a nacionalizmust háborús konfliktusforrásnak tekintő emberbarát idealistáké és a nemzeti védőkorlátokat a gazdasági terjeszkedés akadályának tartó ipari- és pénztőkéseké. Továbbá a nagyhatalmi ambícióik érvényesítésére a háttérből dominálható globális struktúrákat előnyösnek tartó politikai vezetőké (amerikai, brit, francia, később német is) és a megtépázott korábbi politikai befolyásának újraépítésére alkalmat kereső pápaságé is. Az eltérő indítékok egymással párhuzamosan, egymást erősítve egy irányba hatottak.
Európa keleti felének Moszkva uralma alá kerülése csak tovább erősítette a nyugat-európai „egység” megteremtésének motivációját, amit az Amerikai Egyesült Államok maga is igyekezett a saját javára kiaknázni, mint a „szabad világ védelmezője”.
2021.08.13. (XXV/32)
