A villámgyors tálib győzelem és a szégyenletes amerikai kivonulás több szempontból is teljesen új helyzetet eredményezhet a Közel-Keleten. Afganisztánt nyugaton és délen-délkeleten két olyan iszlám állam határolja, amelyek a múltban előszeretettel támogattak Izrael-, Amerika- és általában Nyugat-ellenes dzsihadistákat. A hamarosan talán atomhatalom Irán irdatlan pénzeket ölt a libanoni Hezbollah és a palesztin Hamász támogatásába, a már most is atomhatalom Pakisztán pedig területtel és logisztikával segítette a tálibokat, illetve a velük szorosan összefonódott al-Kaidát.
Az atomfegyver kérdését azért is érdemes hangsúlyozni, mert John Bolton, Trump elnök volt nemzetbiztonsági főtanácsadója a minap elárulta: afganisztáni jelenlétük arról is szólt, hogy megfigyeljék az iráni és a pakisztáni nukleáris tevékenységet. Nem fognak most ezek a terepen lévő elemzőik, hírszerzőik hiányozni? Abban az országban, amely most iszlamista felvonulási terület, és ahol az izraeli hírszerzés szerint újra kiépülhetnek a terror korábbi struktúrái?
Az ENSZ júniusi adatai szerint mintegy 12 ezer külföldi dzsihadista fegyveres tartózkodik Afganisztánban, ebből 2 ezren az Iszlám Állam (IS) tagjai. A tálibok, akik antiszemitizmusukat főként a pakisztáni madraszákból importálták, már első uralkodásuk idején, a 90-es évek végén nyilvánvalóvá tették, hogy Amerikánál is jobban gyűlölik a zsidó államot.
2021.08.27. (XXV/34)
