Mint Thatcher írja, ennek semmi köze sincsen az Európai Unió sokat emlegetett „demokratikus deficitjéhez”, amivel többek között a nemzetek fölötti Európai Bizottság (az EU „kormánya”) és a tagállamok polgárai által választott Európai Parlament (EP) közötti viszonyt jellemző bürokratikus bizottsági túlhatalomra szokás utalni. A két szervezet szembeállítása ugyanis a lényeget illetően félrevezető, mert valójában az EU dinamikájában mindkettő ugyanazt a föderalista célt erősíti – állította a néhai brit kormányfő a Statecraft (Államvezetés) című könyvében. Ez tényleg így van, hiszen mindkét szerv nemzetek fölötti, föderális típusú intézmény. Így az EP hatalmának növelése az EU demokratizálása ürügyén csak továbblökné az integrációs szervezetet a föderáció irányába. Ezzel pedig nem demokratikusabbá válna, hanem éppen ellenkezőleg: az Unió birodalmi jellege erősödne tovább.
Az Európai Egyesült Államok létrehozásának eszméje és benne leginkább az, hogy az egy demokratikus alakulat legyen, azon a fikción alapul, hogy létezik egy közös identitáson nyugvó páneurópai politikai közösség, egy közös kulturális értékeket, közös politikai célokat osztó, a közösség tagjaival északtól délig és kelettől nyugatig alapvetően szolidáris, egységes európai démosz. A démosz nélküli demokrácia ugyanis önellentmondás. Lehet persze demokráciának nevezni, de az mindössze annak leplezésére szolgál, hogy a népre hivatkozva egy egymással összefonódó politikai és pénzügyi elit, vagy maga a legerősebb érdekérvényesítő korporáció (esetünkben az EU-ra kihegyezve, annak legnagyobb népe) rákényszerítse akaratát a többiekre.
Az EU a demokráciát az alapértékei között nevesíti (Európai Unióról Szóló Szerződés – EUSZ 2. cikke) és kifejezett rendelkezéseket tartalmaz az Unió működésének „demokratikus elveiről” (EUSZ 9–12. cikkei). Egységes európai démosz azonban nem hozható létre intézményi megoldásokkal, normatív előírásokkal, ráolvasással. Néppé válást kikényszeríteni nem lehet! Egységes európai nép hiányában viszont nincsen közös nevezőre épülő európai politikai közösség, nincs európai közvélemény, ennek híján pedig a demokrácia alapok nélküli. Így minden, ami erre a fikcióra épül torz, hamis és még azt is beteggé teszi, ami van: a szuverén nemzetek egymás kölcsönös tiszteletén alapuló együttműködését. Elég csak arra utalni, hogy egyre inkább milyen, szinte már háborús hangnemet enged meg magának a magát nyeregben érző euroföderalista elit a számításait veszélyeztető, szuverenista politikát folytató vezetőkkel, kormányokkal szemben (lásd korábban a Berlusconi, Salvini, Strache, J. Kaczynski, és immár egy évtizede az Orbán Viktor elleni kirohanásokat).