hetilap

Ben Shapiro A történelem jobb oldala című első magyarul is kiadott könyvét, mely azt járja körül, miként tette naggyá az értelem és az erkölcs a Nyugatot, már megrendelheti a hetek.hu oldalán. 

A történelem jobb oldala címmel ennek az évezredes eszmerendszernek a védelmében írt nagysikerű könyvet korunk legismertebb amerikai konzervatív zsidó szerzője és véleményformálója, Ben Shapiro. A szerzőnek ez az első Magyarországon megjelenő könyve, munkásságát azonban itthon is széles körben ismerik, köszönhetően annak, hogy közösségi oldalait összességében több mint 10 millióan követik.

Shapiro igazi 21. századi apologéta: nemcsak a virtuális elefántcsonttoronyból osztja az észt, hanem álláspontja mellett személyesen is kiáll, ami miatt rendszeresen fizikai támadásokat és fenyegetéseket is el kell szenvednie. Előfordult már vele, hogy élő televíziós adásban a mellette ülő transzgender aktivista szó szerint torkon ragadta, amikor Shapiro azt állította, hogy egy biológiai férfiként született személy nem válik nővé attól, hogy megváltoztatja a külső megjelenését. A mély hangú, izmos, ám színes kosztümbe öltözött vitapartnere ezen annyira felháborodott, hogy elkezdte szorongatni Shapiro nyakát, míg a műsorvezető közbe nem avatkozott.

 

 

 

 

View this post on Instagram

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A post shared by Hetek (@hetek.hu)

Az pedig már rendszeressé vált, hogy az egyetemi előadásait a liberális civil szervezetek a hatósággal akarják betiltatni, és amikor ez nem jár eredménnyel, tüntetéseket szerveznek a konzervatív szerző ellen, amelyeken az erőszaktól sem riadnak vissza.

Van vesztenivalónk

Téved, aki azt gondolja, hogy Shapiro azért vált ki ilyen indulatot ellenfeleiből, mert egyik kezében konföderációs zászlót, másik kezében gépfegyvert lóbáló, a Capitolium ostromára készülő szélsőjobbos világösszeesküvés-hívő lenne. Ellenkezőleg: konzervatív elemzőként és médiaszemélyiségként az érvek és nem az indulatok erejében hisz, amikor kiáll azon értékek mellett, amelyek életünk alapját jelentik.

„A zsidó–keresztény civilizáció a világtörténelem legnagyszerűbb kultúrájának és civilizációjának alapja – a Nyugatnak, amely bolygónk történetében az anyagi jólét és szabadság legnagyobb hajtóereje lett. A Fény, ami a Sínai-hegyen ragyogott fel, bevilágította az egész földet” – írja Shapiro, aki könyvében vitába száll azokkal, akik a „nyugati értékekről” beszélnek, miközben gyakran épp ezeknek az értékeknek a gyökereit támadják: azt állítják, hogy az igazi felvilágosodást a zsidó-keresztény örökség lerombolása jelenti, és a nyugati civilizációt csak a saját gyökereinek elpusztítása által lehetne megőrizni.

Shapiro ennek a drámai és tragikus ellentmondásnak az okait keresi művében: minek köszönhető az, hogy a mai nemzedékek sok szempontból, ha nem is egy tökéletes, de az elmúlt korokat messze felülmúló világban élhetnek, miközben saját kezükkel igyekeznek felszámolni azokat az értékeket, amelyek alapján ez a civilizáció létrejöhetett.

A materiális életfeltételek és lehetőségek az objektív tények alapján ma jobbak, mint bármikor korábban, írja Shapiro: „Az emberi történelem során szinte végig az élet kellemetlen, brutális és rövid volt. 1900-ban az Egyesült Államokban az újszülöttek 10 százaléka nem érte meg az egyéves születésnapját, más országokban ez az arány még rosszabb volt. Körülbelül minden századik anya belehalt a szülésbe. Ma az anyák biztonsággal számíthatnak arra, hogy túlélik a terhességet és a gyermekszülést (a várandós anyukák között a halálozások 99 százalékkal csökkentek). Az újszülöttek jó eséllyel túlélik a csecsemőkort, és átlagosan további nyolc évtizedet élhetnek még; olyan korban élünk, amikor az amerikai lakosság túlnyomó többsége klimatizált helyiségekben éli az életét, miközben bőségesen áll rendelkezésükre élelem, autóval rendelkeznek, és legalább egy televízió van az otthonukban. Bármikor több ezer kilométer távolságból kapcsolatba tudunk kerülni egymással, néhány gombnyomással elő tudunk keresni és ellenőrizni bármilyen információt, gond nélkül küldhetünk pénzt a föld túlsó pontjára is, és anélkül, hogy kitennénk lábunkat az otthonunkból, potom áron rendelhetünk a világ több tucat országában gyártott különböző termékeket.”

És egészen a legutóbbi időkig a háború után született nemzedékek azt élték meg, hogy a szabadságjogaik is folyamatosan bővültek: „Joggal számíthatunk arra, hogy sohasem kerül rabszolgasorba, és nem fognak megkínozni vagy megölni egy olyan gyermeket, aki az Egyesült Államokban születik meg; egy amerikai felnőtt nyugodtan mehet munkába, anélkül, hogy tartania kellene attól, hogy letartóztatnák azért, mert valamilyen népszerűtlen nézetet vall, vagy egy nem megfelelő istenség tisztelete miatt, vagy azért, mert nem imád semmilyen istent. Nincsenek olyan korlátozások, amelyek bizonyos nemhez vagy etnikumhoz tartozó embereket kizárnának egyes munkakörökből, nincsenek olyan kormányzati jogszabályok, amelyeknek célja az lenne, hogy valamely biológiai vagy vallási bennfentes csoportot privilegizált helyzetbe hozzanak más, kevésbé kiváltságos csoporttal szemben. Olyan társsal élhetünk, akivel csak akarunk, tetszés szerinti számú gyermeket vállalhatunk, és bármilyen vállalkozást indíthatunk. Általánosságban arra számíthatunk, hogy gazdagabban halunk meg, mint ahogyan megszülettünk.”

A megosztott ház

Ezeknek a tényeknek a tükrében megdöbbentő, hogy milyen felelőtlenül és önpusztító módon igyekeznek a nyugati társadalmak mindezt elvetni maguktól. A címszavak felsorolva is drámai képet festenek korunkról: „Évtizedek óta a legmagasabb az önpusztítás aránya. Egekbe szökött a depressziós betegek száma. Ma már többen halnak meg kábítószer-túladagolásban, mint autóbalesetekben. Csökken a házasságok száma, csakúgy, mint a gyermekszaporulat aránya. Többet költünk luxusra, mint bármikor, mégis mindent kevésbé tudunk élvezni. Összeesküvés-elméletek vették át a józan magyarázatok helyét, és az objektív megfigyelés helyett a szubjektív értelmezések lettek a meghatározók. A tényeket alárendeltük az érzelmeknek; a logika társadalmát az illúziók és önmagunkba vetett hit társadalmával váltottuk fel” – írja Shapiro.

A bibliai példa szerint az önmagával meghasonlott ház nem marad meg, és ez a társadalmak fennmaradására is igaz. Ezért is veszélyes az, hogy – mint Shapiro írja – a nyugati társadalmakban szinte minden kulcsfontosságú intézményben megingott a bizalom. „A Gallup felmérése azt mutatta, hogy az amerikaiak alig 27 százaléka bízik a bankokban; még kevesebben, csupán 20 százalék, bíznak az újságokban; az intézményes vallások iránti bizalom 41 százalék; míg a szövetségi kormányzatban ennek kevesebb, mint a fele, 19 százalék, az egészségügyi ellátórendszerben pedig az emberek 39 százaléka bízik. Az ame­rikaiaknak csak 30 százaléka bízik a közoktatásban, 18 százalék a nagyvállalatokban és 9 százalék a kongresszusban. A rendőrség iránt még megmaradt a bizalmunk, de ez a szám is csökkent az elmúlt évtizedben, különösen a demokraták között.”

De nem jobb a helyzet az embe­rek egymás közötti kapcsolataiban sem: „2015-ben az amerikaiak csak 52 százaléka mondta azt, hogy megbízik minden vagy legalábbis a legtöbb szomszédjában; a feketék között ez az arány 31 százalék, a spanyolajkúak között pedig 27 százalék állítja azt, hogy bízik a szomszédjaiban … és az amerikaiak csak 31 százaléka gondolja úgy, hogy »a legtöbb ember megbízható«.”

Mindez a közéletben is tükröződik, ahol egyre több ember érzi úgy, hogy a demokratikus intézményrendszer nem a többség véleményét tükrözi, mert vannak olyan erők, amelyek akadályozzák, hogy a hangjuk hallható legyen. Ehelyett mondvacsinált álproblémák uralják a társadalmi közbeszédet: „nem tudunk úgy végignézni egy futballmérkőzést, hogy ne vitáznánk arról, vajon tisztességes-e tiltakozni a nemzeti himnusz alatt, vagy egy televíziós műsort anélkül, hogy ne nyitnánk vitát arról, vajon a nők megfelelő arányban képviseltetik-e magukat az élet különböző területein. De a gyülekezetekben sem álljuk meg, hogy ne vitatkozzunk a választási döntéseinkről. Egyre hevesebben és erőszakosabban vitázunk egyre jelentéktelenebb ügyek­ről; minél komolytalanabb az ügy, annál élesebbek a csaták” – állítja Shapiro.

Hogyan nyerhetjük vissza az értékeinket?

A szerző azonban nem elégszik meg azzal, hogy diagnózist adjon korunkról. A történelem jobb oldala meggyőző és tömör bizonyítékát adja annak, hogy az elmúlt 3000 évben a történelem és civilizáció hajtóereje a hitre és a teremtett világ tanulmányozására épülő gondolkodás volt, egyben szenvedélyes kiáltvány is a keresztény és zsidó hívőkhöz örökségünk közös védelmére:

„Közösségként éltünk, amelyet a tűz próbált meg, és amelyet az Édenkertig visszanyúló értékrendszer kötött egybe – egyének olyan közössége, amelynek tagjai igyekeztek megérteni, hogy a másik ember is milyen értéket hordoz, mint Isten képmása. Olyan személyekből álló közösség, akik hittek abban, hogy képesek megváltoztatni magukat és a körülöttük lévő világot. Vissza tudjuk szerezni mindezt. Vissza kell szereznünk ezt. Rajtunk múlik az egyéni és a közösségi boldogságunk, azon, vajon vissza tudjuk-e szerezni azokat az értékeket, amelyeket olyan gyorsan veszítünk el ezekben az időkben. Ehhez bátorságra van szükség” – írja Ben Shapiro.