Parzany ugyan csak a Német Evangélikus Egyházat (EKD) vizsgálja, de valójában mindaz, amiről ír, az egész nyugat-európai kereszténységet jellemzi, és a felsorolt tünetek már a hazai keresztény közösségekben is megjelentek. Röviden érdemes meglátásainak egy részét összefoglalni.
Parzany felteszi a kérdést: a világ minden részén növekszik az egyház, csak Nyugat-Európában nem. Mi ennek az oka? Európában állnak a legszebb és a legrégebbi templomépületek. Materiális értelemben sehol máshol nem olyan gazdag az egyház, mint Európában – különösképpen Németországban –, mégis errefelé látogatják a legkevesebben az istentiszteleteket.
Ami az istentiszteletek látogatottságát és az egyháztagságot illeti, Parzany a német helyzetet elemezve egészen megdöbbentő adatokat közöl: 1990-ben Németországban a különféle tartományi egyházaknak (EKD – Német Evangélikus Egyház) 29 422 000 tagja volt. Ez a német lakosság 36,9 százalékát jelentette akkoriban. 2015-ben ez a szám 22 272 000-re csökkent, ami a lakosság 27,1 százalékának felelt meg. Németországban jelenleg egyébként 28 millió a felekezetnélküliek száma. Ráadásul a 22 millió evangélikusról is tudni lehet a felmérés szerint, hogy csak 4 százalékuk látogatja vasárnaponként az istentiszteleteket. A 16 és a 29 éves kor közötti evangélikusoknál ez az arány még megdöbbentőbb, közülük csak 1 százalék jár rendszeresen istentiszteletekre. Ezek ráadásul a 2017-es adatok, azóta a helyzet még siralmasabb.
2021.07.02. (XXV/26)
