hetilap

Ha keresztényként, bibliai alapon vizsgáljuk a házasság intézményét, bátran állíthatjuk, hogy Isten alapította dologról van szó, elég csak Ádám és Éva történetére gondolnunk, illetve megemlítenünk Ádám szavait, amikor meglátta Évát: „Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” (1Móz 2:23–24)

Az utóbbi mondat az egyik legalapvetőbb ige, ami a házasság kapcsán bibliai alapon eszünkbe jut. De érdemes megnézni, meddig jutunk, ha a Biblián kívüli történeti forrásokat nézzük. Ehhez vissza kell lépnünk egészen a Kr. e. 2100-as évekbe, amikor is Mezopotámiában sumér nyelven megfogalmazták az ur-nammui törvényeket. Ebben már találhatunk határozatokat a házasságot illetően, például bizonyos szinten büntetik a házasságtörést, és olvashatunk egy szabad és egy szolga státuszú ember esetleges összeházasodásának szabályozásáról is.

Az ókori Egyiptomban szintén büntették a házasságtörést – többek között a házasságtörő férfit ezer bot­ütéssel sújthatták, a házasságtörő nőnek pedig levághatták az orrát –, illetve voltak különlegességek is, például gyermekáldás érdekében meghatározott ideig tartó házasságokat is lehetett kötni. Ezen törvények és szabályok mellett azonban semmilyen esküvői ceremóniáról nem tudunk sem Mezopotámiából, sem Egyiptomból. Mindenesetre a házasságra már vonatkoznak bizonyos törvények a „kezdetekkor”, ez egyértelmű, a házasságtörés pedig kifejezetten nagy bűnnek számított már az ókor ezen századaiban is.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek