Több mint harminc éve követi a Jeruzsálemmel és a Templom-heggyel kapcsolatos folyamatokat. Hogyan látja ilyen időtávlatból, milyen irányba haladnak az események?
– A vallási irány mindig is változatlan maradt. A zsidó nép naponta háromszor imádkozik azért, hogy visszatérjenek a Templom-hegyre, és újra álljon a Szentély. Tisztában vannak azzal, hogy a nemzetük sorsa, a nekik adott szellemi ígéretek beteljesedése, és az Istennel való kapcsolatuk helyreállása a visszatéréstől függ.
Politikai szempontokról 1948 után lehet beszélni, amikor a visszatérés első lépéseként létrejött a független állam, majd 1967-ben Jeruzsálem is izraeli fennhatóság alá került. Ekkor teremtődött meg a lehetőség, hogy a vallási szempontok alapján kezdjenek el cselekedni. A Templom-mozgalom elindulása két személy nevéhez fűződik. Az egyik Jiszrael Ariel, aki ejtőernyősként részt vett a Templom-hegy felszabadításában. Ő lett később a jeruzsálemi Templom Intézet alapítója. A másik Gerson Solomon, aki a hadsereg tagjaként szintén ott volt 1967. június 7-én a Templom-hegyen, azon a napon, ami kulcsfontosságú fordulópont ebben a történetben. Solomon hozta létre a Templom-hegy Hívei szervezetet. Évtizedeken át ők ketten, és az általuk alapított intézmények emlékeztették az izraeli társadalmat arra, hogy Jeruzsálem felszabadítása még nem lett teljessé.