Munkatársaink Ausztriából, Szlovákiából, Csehországból, Németországból, Olaszországból, Franciaországból és Angliából gyűjtötték össze a tapasztalatokat, amelyekből kiderül: a járvány nemcsak megpróbáltatást jelentett a keresztény közösségek számára, hanem sokakat késztettek az új inspirációk a hitéletük megújítására.
„Ausztriában a Covid-járvány kapcsán szigorúbb karanténszabályokat vezettek be, mint Magyarországon, és a tesztelésre, kontaktkutatásra is nagyobb hangsúlyt tettek, ugyanakkor a vallási rendezvények egy rövid időszakot leszámítva folyamatosan látogathatók voltak, ezt alapvető emberi jognak tekintik az osztrákok” – mondta el a Heteknek Bohács Zoltán, a bécsi Hit Gyülekezete vezetője. Ennek ellenére ők a hívők egészségének védelme érdekében jórészt online tartották az összejöveteleiket, és csak tavaly május óta tértek vissza a jelenléti alkalmakra. A lelkész elmondta, hogy voltak olyan evangéliumi gyülekezetek Ausztriában, amelyek folyamatosan nyitva tartottak: sajnálatos módon a pandémia kezdetén több esetben járványgócok alakultak ki ilyen közösségekben, ami miatt bírálatok is érték őket a sajtóban.
„Bár nem volt könnyű az elmúlt lassan két esztendő, gyülekezetünk tagjait egzisztenciálisan, egészségügyileg és lelkileg sem viselte meg túlságosan a járvány, és a nyitás után a látogatottság is visszaállt a korábbi szintre. Abban, hogy a közösségi élet ilyen gyorsan helyreállt, szerintem két tényezőnek volt jelentős szerepe. Az egyik, hogy a jelenleg 50-60 fős közösségünk kétharmada kint élő magyar, akik a kisebbségi létben mentálisan megedződtek, ezért jobban kezelik a krízishelyzeteket. A másik pedig, hogy az ő életükben a gyülekezet kulturális és szociális szerepe is nagyon hangsúlyos” – fogalmazott Bohács Zoltán.