A légi felderítés képein még a krematóriumok is látszanak.(Forrás: Wikipédia)
A nagyhatalmak beavatkozásának hiányát a nácik által halálra ítélt európai zsidóság is megtapasztalta a holokauszt idején. Ez a történelmi tragédia mintegy paradigmaként szolgál ahhoz, hogy megpróbáljuk megérteni, miért hagyják a szörnyűségeket megtörténni azok, akiknek lenne erejük annak megakadályozására vagy mértékének csökkentésére. Hogyan jutott a szövetségesek tudomására a náci népirtó politika? Milyen válaszokat adtak a szövetségesek vezetői a megismert információkra? Milyen megfontolásokból nem bombázták az auschwitz-birkenaui halálgyárat?
Mivel az ember a döntéseit alapvetően a rendelkezésére álló tények alapján hozza meg, ezért fontos először azt tisztáznunk, hogy a szövetségesek vezetésének milyen információi voltak a nemzetiszocialista rendszer a zsidók kiirtását célzó politikájáról. Először arról írunk, hogy milyen módon vált ismertté a nácik zsidóellenes politikája és annak gyakorlata a nyilvánosság előtt.
Az elkövetők motivációi során tisztáznunk kell, hogy az internacionalista (szándékszerű) vagy a funkcionalista (szükségszerű) hozzáállás volt-e jellemzőbb? A különbség abban áll, hogy az egyik feltételezi a már kezdetektől meglévő szándékot a nemzetiszocialista mozgalomban arra, hogy elpusztítsa a zsidóságot. Míg a másik az Endlösungot a körülmények és a háborús helyzet eredményezte legkézenfekvőbb és leginkább szükséges megoldásnak látja. Ha ugyanezt a kérdést megvizsgáljuk a külvilág, azaz a szemlélők nézőpontjából, akkor mindenképpen le kell szögeznünk, hogy a nemzetiszocialista politika szándékai és tervei már 1925-től ismertté váltak a széles nyilvánosság előtt. A Mein Kampf megjelenése után mindenki megtudhatta, hogy Hitlerék hogyan képzelik el Németország, Európa és a világ jövőjét. Tragédia, hogy senki sem vette komolyan a kezdetben még apró németországi szélsőjobboldali párt vezetőjének vízióit.
2022.07.08. (XXVI/27)
