hetilap

Amikor a Lakewood Church vagy vezető pásztora, Joel Osteen kerül szóba, az on­line közvetítések, a lefordított könyvek és a gyülekezetről szóló hírek ugranak be az embernek – ezek azonban csupán felületes képet adnak arról, mi is a hatalmas, vasárnaponként csaknem 50 ezer főt megmozgató közösség fő karaktere, jellemzője, igazi arca. Személytelen-e, képmutató show-műsor-e, egyoldalú-e, vagy pedig jóval több, inspirálóbb és teljesebb, mint azt elképzeljük? Erre voltunk kíváncsiak, amikor kéthetes amerikai utunk során Houstonba, Texasba látogatva a Lakewood Churchöt sem hagytuk ki. Houstont Amerikában egyszerűen csak a remény városaként emlegetik, és talán ezzel lehetne jellemezni a legjobban Joel Osteen szolgálatát is.

Houstonban egyébként szinte minden sarkon találni keresztény gyülekezetet, a Lakewood azonban kiemelkedik közülük számos szempontból. Egy vasárnap felkerekedtünk hát, jó korán Uberbe vágtuk magunkat, és közel 45 perc múlva (csodálatos napfelkeltében gyönyörködve) meg is érkeztünk a hatalmas arénához, amely otthont ad a me­gagyülekezetnek. Attól a pillanattól kezdve, hogy kiszálltunk a kocsiból, mosolygós segítők hada adott kézről kézre, egy pillanatig sem éreztük elveszve magunkat. Egy gyors biztonsági ellenőrzés után léptünk be az épület belső terébe: a hatalmas terem, ami korábban sportstadionként üzemelt, szinte elszédített bennünket. Első látogatóként rendkívül jó helyet kaptunk, és a kedves segítők még az elmaradhatatlan fotók elkészítésében is segédkeztek, figyelmeztetve, hogy amint elkezdődik az istentisztelet, erre már nem lesz lehetőségünk.

Egyre gyűltek az emberek, fiatalok, idősek, fehérek, feketék, mexikóiak, számos etnikum képviselői, az izgatott várakozást szinte vágni lehetett a levegőben. Elfoglaltuk a helyünket, és a bevezető videó után már fel is csendült a dicséret. Erőteljes, energikus, örömteli dalokat énekeltünk, az énekesek szíve-lelke benne volt a dicséretben, hatalmas kórus zengte teljes hangerővel a szöveget mögöttük, némelyek tánccal adtak nyomatékot az üzenetnek.  A bibliai „teljes szívből, teljes lélekből és minden erőből” kívánalma abszolút teljesült, ahogy közösen emeltük fel Jézus nevét, örömmel konstatálva, hogy noha a nyelv és a kultúra különbözik, a szellem ugyanaz. A dicséretet Tauren Wells vezette, őt már jól ismerjük energikus dalai kapcsán. Később egy dal erejéig bárki kérhetett imát a színpad előtt felsorakozó pásztoroktól.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek