Evo Morales volt bolíviai elnök egy sarló-kalapács mintájára készült feszületet ajándékozott Ferenc pápának. Latin-Amerikában népszerű a „baloldali Jézus” marxista propagandája.(Fotó: AP / Osservatore Romano)
A „felszabadítás teológiája” mint fogalom 1967 táján született meg Gustavo Gutiérrez gondolataiban, elmondása szerint a Medellinben rá egy évre tartandó Latin-Amerikai Püspöki Konferenciára való készülése közben. Kolumbiában ezzel párhuzamosan megjelenik Gabriel García Márquez Száz év magány című regénye. Az első egy teológiai irányzatot indít útjára, utóbbi pedig az ún. „mágikus realizmussal” egy egész kontinens fájdalmát írja le.
Az egymást követő regionális püspöki gyűlések (Puebla 1979, Santo Domingo 1992, Aparecida, Brazília 2007) mind elkötelezettebb formában lépnek fel az „embertelen nyomor” az „evangéliumellenes szegénység” „megalázó flagelluma” ellen. A kolumbiai író, Márquez egyik sokat magyarázó jelképe szerint „forgatós kézi varrógépen” szövik a történelem szövetét, s a villamos áram helyett pedig a fájdalom hajtja kerekét.
1967-ben Bolíviában tűzharcban – talán árulás következtében – esett el Ernesto Che Guevara, az argentin világforradalmár, Kuba volt ipari minisztere, aki egy igazságtalan világgal szembeni fegyveres harc jelképévé vált, igaz csak inkább a halála, mint az élete okán. A nacionalista kubai forradalom időközben átlépett szocialista szakaszába, és Latin-Amerikában egyre többen tekintenek rá mint példára.
2021.10.22. (XXV/42)
