A Boneh Israel (Építsük fel együtt Izraelt) zsidó–keresztény szervezet már évekkel ezelőtt elkezdte a megfelelő állatok felkutatását, de még azután is, hogy megtaláltuk a vörös üszőket, tudtuk, hogy sok munka vár ránk. Az erőfeszítés, hogy Izraelbe hozzuk őket, olyan volt, mint egy hullámvasút, amelyben sokáig több volt a mélypont, mint a siker. Miután a rabbik igazolták az öt borjút, tudtuk, hogy Izraelbe kell szállítani őket, így azonnal elkezdtük a terveket készíteni.
Az időzítés kritikus volt. Meg kellett várnunk, amíg öt hónapos korukban elválasztják őket, ugyanakkor egyéves koruk előtt kellett őket Izraelbe vinnünk, mert egyévesnél idősebb állatokat már nem szabad szállítani.
Nem akartuk hajóval szállítani őket, ami nagyon megviseli az állatokat, ezért elkezdtük vizsgálni a légi szállítás lehetőségét. De nem tudtuk, hogy kivel vegyük fel a kapcsolatot. Ez nem olyan, mint az emberi fogyasztásra szánt állatok szállítása. Sok különleges szempontot kellett figyelembe venni a tehenek szent rendeltetése alapján, ugyanis bármilyen hiba vagy heg kizárja a vörös üszőt, és alkalmatlanná teszi a Templomban való használatra. A teheneket a lehető legkíméletesebb módon kellett szállítani.